Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 22/2000 (Győr, 2000)

Tanulmányok - FAZEKAS CSABA: Rimely Mihály pannonhalmi főapát az 1847-48. évi országgyűlésen

István Intelmeiből vett szállóigét: „unius linguae unius moris regnum imbecille et fragile est" („az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő"). Ugyanezt Kossuth is idézte egyik beszédében, ám épp ellentétes következtetéssel, azon középkori bölcsességek közé sorolva, melyet a magyar polgári állam megteremtése érdekében felül kell vizsgálni, hiszen „ezen elv is ellenkezésbejött a státusbölcsesség újabbkori tanaival".

53 Rimely már azt is rosszallotta, hogy a törvényjavaslat 1. §-a, mely a trónbeszéd vonatkozó részét akarta törvénybe iktatni, „a jövőrei biztosítás végett" formulát is tartalmazta, mire a főapát felháborodott: „tehát nem bíznak a jövő királyok jóakaratában, egyenlő gondoskodásában". Más helyen is az „illető hatóságok" rendelkezési joga mellé roszszallóan jegyezte meg, hogy „így ki van zárva a felség". Több kérdőjele, felkiáltása („miben álljon ez?") alapján nyilvánvaló, hogy alaptalanoknak minősítette az uralkodóhoz intézendő alsó táblai fel irattervezet azon kitételeit is, mely a korábbi nyelvtörvények elégtelen végrehajtására panaszkodott.

54 Természetesen ezúttal is különösen érzékeny volt az egyházi szempontokra. A felirat-tervezetben szerepelt egy passzus, miszerint a rendek a görögkeletiek és görögkatolikusok liturgiakönyveit állami finanszírozással szerették volna magyarra fordíttatni, hogy ezáltal is „a nemzetiség ügye előmozdíttassék",

55 mire Rimely rezignáltán csak annyit írt a szélére: „különös költség". Ennél sokkal fontosabb szempontokat érintett, amikor a törvényjavaslat „mind egyházi, mind világi hivataloskodási nyelv ezentúl egyedül és kizárólag magyar leend" szövegrészébe beszúrni kívánta: „kivévén az egyházi hitoktatást és egyházi szertartásokat". A javaslat az elemi iskolákban tantárgyként kívánta a magyart taníttatni, a többi iskolatípusban „kirekesztőleg" csak a magyar oktatási nyelvet engedélyezte volna, mire Rimely: „kivévén a papi növeldékben a hittudomány". Ugyanez az elv egyébként a főrendi tábla február 4-i tárgyalásain még élesebben vetődött fel, az egyház álláspontját gyakran szép és mérsékelt hangvételű beszédben ismertető Lonovics József csanádi püspök szerint a felekezeti nyelvhasználat törvényhozás útján történő bármilyen szabályozása durva beavatkozás az egyház belügyeibe. Másnap Ocskay Antal kassai püspök is tiltakozott jogaik ilyetén megsértése ellen.

56 A másik dolog, ami miatt Rimely erősen kifogásolta a törvényjavaslatot, hogy túl erőszakosnak vélte a magyar nyelv terjesztését, a magánéletben is (például szerződések, végrendeletek stb. vonatkozásában); a közéletben pedig a pénzek, hivatalos pecsétek átíratásában illetve különösen Horvátország és Szlavónia vonatkozásában. „Ez cél nélküli erőszakolás, nem vezet célra, hanem indigna-tióra."

57 - vélekedett. Elítélte például, KLÖM. XI. 380. p. Rimely-iratok, 62. sz. Ez a követelés több - zömmel ellenzéki - vármegye követutasításában is szerepelt, ld. pl. KLÖM. XI. 193. p. Főrendi napló, 1848. 259., 267-268. p. Lonovics 5-én új beszédben tartott: uo. 281. p. Indignatio = megbotránkozás, felháborodás.