Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 22/2000 (Győr, 2000)

Tanulmányok - FAZEKAS CSABA: Rimely Mihály pannonhalmi főapát az 1847-48. évi országgyűlésen

tekét tartalmazó királyi levél felbontására), ezt V. Ferdinánd tudomásul vette és a főherceget apja példájának követésére buzdította. Rimely méltatlankodva jegyzi meg naplójában, hogy egyesek elégedetlenkedtek a nádorválasztás e módja miatt, de következtetése ezúttal is az uralkodó kegyelmének és bölcsességének megállapítására vezette. A rendek formailag nem a négy királyi jelölt közül választottak nádort, a nemzet - mint Rimely írja - „nagyobb szabadságot tulajdonított magának, mint milyen illeti őt [...] és a király nem tiltakozott! Be jó király! És ellenében be időtlen némelyek féltékenysége!" Az uralkodó iránti őszinte hűsége és tisztelete tűnik ki abból a leírásból is, mely a király és a püspöki kar 12-én késő délután sorra került találkozóját örökítette meg. Rimelyt örömmel töltötte el, hogy a káptalani követek nem, viszont ő és Richter Alajos jászói prépost is tagja lett a küldöttségnek. „Igen szívesen kegyeskedtek velem társalogni a főhercegek" - írja érezhető megilletődéssel, amelyet csak fokozott, hogy V. Ferdinánd és felesége megígérték neki: ellátogatnak a „Szent Istvántól alapíttatott" Szentmártonba, amint tehetik. November 13-ról és 14-ről Rimely a király által az országgyűlés tagjai részére adott nagyszabású ebédek és pohárköszöntők leírását rögzítette naplójába, nem mulasztott el azonban ismét egy méltatlankodó megjegyzést a „felforgató elemekkel" szemben: „a betolakodó ifjúság, sőt némely követek is az asztal ékeit, virágait elszaggatták, magokkal elvitték". A 15-i országos ülés is elsősorban a főhercegek köszöntése, éljenzése és egyes tisztviselők (például Ghyczy Kálmán nádori ítélőmester) kinevezése miatt keltette fel érdeklődését, illetve azért, mert Bálás Teofil bencés szerzetes üdvözlő versét osztották ki az országgyűlési teremben. 16-án arról elmélkedett a promenádon sétáló V. Ferdinándot látva, hogy a Bécsbe visszatérni készülő uralkodót nyilván azért nem búcsúztatja fényes diétái küldöttség, mert - okos politikai döntéssel - ezáltal azt a látszatot kelthetik, hogy a király végig Pozsonyban tartózkodik az országgyűlés alatt. A következő két napon egy-két rövid sorban emlékezett meg egy éjszakába nyúló táncvigalomról illetve arról, hogy Apponyinál ebédelt. Ez utóbbi látogatás mögött azonban már komoly politikai üzenet húzódott, ami Rimely november 20-i bejegyzéséből egyértelmű. A kormánypárt vezérének számító kancellár ugyanis tudta, hogy az alsó tábla Kossuth vezette ellenzéke a királyi előterjesztésre adandó válaszfelirat vitájában az adminisztrátori rendszer sérelmeit, törvénytelen voltát akarja középpontba állítani, melynek megítélésében az ellenzék és a vármegyék közvéleménye lényegében egységes. A kormányzat - korábbi reformkori taktikájának megfelelően - a megyei követutasítások befolyásolásával akarta az ellenzék táborát megosztani illetve visszaszorítani.

22 20-án Rimely Győrbe utazott és komoly szerepe volt abban, hogy a megyei közgyűlésen a konzervatív álláspont lett meghatározó: „hogy az előadásokba [vagyis a királyi propozíciók tárgyalásába] bocsátkozzanak a státusok, hogy az új rendszer Apponyi taktikájáról, a főispánoknak küldött ilyen értelmű utasításairól pl. KLÖM. XI. 39-40. p.