Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 22/2000 (Győr, 2000)

Tanulmányok - BONA GÁBOR: Az 1848/49-es honvédsereg győri születésű tisztjei

létrejöttek az addig hiányzó műszaki csapatok - a három zászlóaljból alakult 1. honvéd utászezred -, s az egyéb szükséges hadtestület, mind például szekerészkar, vadászcsapatok, stb. A kiállított újoncokból végül jelentős kiegészítést kaptak azok - a szinte kivétel nélkül - magyarországi sorozású császári-király alakulatok, amelyek október és november folyamán „magyar oldalra" álltak. Ez szám szerint 21 sorgyalogos, 1 gránátos, 4 székely határőr zászlóaljat, valamint 7 és fél huszárezredet - melyek száma az osztrák örökös tartományokból hazaszökött századokkal azonban 9-re emelkedett - jelentett, mintegy 26-28 ezer fönyi létszámmal. Az említett császárikirályi alakulatok novemberben váltak „hivatalosan" is a honvédsereg részévé. Az akkor már 100-110 ezer fényi honvédsereg szervezését december közepén megállította, illetve erőteljesen lefékezte a császári seregek december közepén bekövetkezett támadása, illetve az annak következtében bekövetkezett területveszteség. A Debrecenbe kényszerült kormány hatóköre a Tiszántúlra szűkült, s az intenzív fejlesztés helyébe egy időre az extenzív lépett. (1848. december második felétől 1849. májusáig a honvédzászlóaljak száma - nem számítva a júliusig a régi, a császári-királyi hadseregből származó hadrendi számukat és elnevezésüket megőrző sorzászlóaljakat - 64-ről ugyan 89-re nőtt, az új honvédzászlóaljak nagyobb fele azonban „régi" alakulat volt. 1848. augusztus-szeptember folyamán szervezett önkéntes nemzetőrzászlóalj, illetve önkéntes alakulat, melyeket már az említett december közepi létszám is tartalmaz, illetve amelyek az említett időszakban alakultak honvéddé, kaptak sorszámot. A valóban új honvédzászlóaljak többsége szám szerint 11 - 1849. január-április folyamán a Bem által felszabadított Székelyföldön szerveződött.) A honvédsereg kevésbé látványos, de annál fontosabb minőségi fejlődési szakaszát - mely a téli hadjárat időszakában a szükséges harci tapasztalatok megszerzését és ezzel összefüggésben a szervezeti keretek megszilárdítását jelentette - a tavaszi hadjárat sikerei után és következtében ismét a számbeli gyarapodás válthatta fel. Miután az ország területének majd kilenctized része felszabadult, az országgyűlés április végén újabb 50 ezer katona kiállításáról hozott határozatot. A gyakorlatban májussal kezdődött, s a világosi fegyverletételig folyamatosan tartó újabb újoncozás eredménye ismét mintegy 50-60 ezer katona lett. (Jóllehet, az országban ekkor már érezhetőek voltak a háborús kifáradás jelei, mind a lelkesedés az újoncok között például most sokkal kisebb volt az önkéntesek aránya, mint 1848 őszén -, mind pedig a törvényhatóságok buzgalma tekintetében.) A honvédsereg 1849. július közepe táján érte el a legmagasabb létszámot, ekkor soraiban mintegy 170 ezer katona harcolt. Az ezt követően kiállított újoncok már csak a csatatereken szenvedett veszteségeket pótolták. A szabadságharc egész ideje alatt a honvédseregben „megfordult" katonák számát - tehát az elesetteket, a sebesülés és fogságba esés következtében kiesetteket is beszámítva - közel 200 ezer fóré tehetjük. (Ez a létszám magába foglalja azt a kb. 5-6 ezer fót is, akiket Klapka tábornok soroztatott be a komáromi várörséghez, amikor az augusztus 3-i sikeres kitörés eredményeként Komárom környéke felszabadult az ellenséges csapatoktól.)