Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 22/2000 (Győr, 2000)

Tanulmányok - HERMANN RÓBERT: Görgei és Győr

minél később fog vívatni, annál inkább hiszi a tökéletes győzelem hírét közölhetni".

241 Kossuth ezen a napon a képviselőház ülésében tartott rövid beszámolót a hadieseményekről, s miután megemlítette, az elnök már bizonyára beszámolt Győr feladásáról, a rá jellemző határozottsággal kijelentette: „a tisztelt ház kétségtelenül azon elhatározottsággal van, hogy a kedves vagy kedvetlennek látszó eseményeket egyébiránt ezt nem is lehet megítélni a stratégiánál fogva - bátor lélekkel fogja fogadni, és semmi szerencse által elkapatni, vagy pedig ha veszteség lenne, azáltal magát az ország szabadsága védelmének készségében megtántorítani nem engedi. (...) ha szerencsétlenség is talál érni, maradunk, kik tegnap voltunk, megtesszük kötelességünket, és ha az igazságos istennek szerencséje velünk lesz, talán minél közelebb vívatik meg a harc, annál nagyobb következése lesz".

242 Éjfélkor, immáron Győr feladásának biztos tudatában írt Perczelnek: „Görgei túlszárnyalva vélvén magát, s mert a győri sáncolások áradás és iszap járatlanságára voltak számítva, most pedig a fagyon minden járhatóvá vált, s így ágyúink legnagyobb számát elveszejteni félte: - Győrbe [recte: Győrből] visszavonult csata nélkül s levelében azt írja, hogy Bánhidra vonul". Kossuth érzékeltette, hogy maga is „nagy megütközéssel" értesült minderről, s hogy csak most kezd aggodalomban lenni. Görgei indokait korrekten ismertette, de érzékeltette fenntartásait azzal, hogy „Görgei túlszárnyalva vélvén magát", vonult vissza. „Igyekezzél Görgei balszárnyával csatlakozni; ütközz, ha valami detachirozott [kikülönített] nem túlnyomó erő áll előtted; de mindenek előtt ne reszkírozd seregedet, ne hagyd magad elmetszetni, s kombináld a két sereg mozdulatait" - kérte Perczeit, akinek serege „hazánk tartalék reménysége".

243 Kossuth december 27-i levelét Görgei csak 28-án kapta, s ekkor a hadsereg már Bábolnán is túl volt. A visszavonulás lebonyolítása különben is minden idejét lekötötte, december 28-án hajnalban Bábolnánál pedig a Görgey Kornél vezette dandárt súlyos vereség érte, s az Ottinger vezérőrnagy vezette ellenséges lovasdandár a 34. (Porosz herceg) gyalogezred 2. zászlóalját fogságba ejtette. Kossuth a bábolnai vereségből is azt a következtetést vonta le, hogy a csapatok az állandó visszavonulásban elveszítették bátorságukat, s december 29-én újabb utasításokat adott ki a Neszmély-Agostyán-Tata-Alsó- és Felsőgalla vonal tartására, s ütközet vállalására utasította Görgeit. A levelet másolatban, rövid, baráti levél kíséretében megküldte Perczelnek is. „Valami győzelmecskét, édes Móricom! különben az örökös retiráda lever minden bátorságot a nemzetben" - írta.

244 Görgei a levelet december 29-én a bicskei főhadiszálláson kapta meg, s pontról pontra igyekezett megcáfolni Kossuth szemrehányásait. 0 maga hátrébb akarta koncentrálni seregét, de Kossuth nem engedte. A sereg minden embere minden második 241 Gelich RikhárdlI. 131. o. 242 KLÖM XIII. 910. o. 243 KLÖM XV. 881. o. 244 KLÖM XIII. 915-917. o.; KLÖM XV. 882. o.