Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 22/2000 (Győr, 2000)

Tanulmányok - HERMANN RÓBERT: Görgei és Győr

nap előőrsi szolgálaton volt, s nem csüggedett el másfél hónapig. „Tudok elémutatni t. Elnök úr néhány rendeletét, hol azt tetszett parancsolni, hogy én meg Trencsinbe küldjek erőt, meg Lipótvárt, sőt, Komáromot is biztosítsam". Ezt vérző szívvel ugyan, de mégis megtette, „előre kiszámítván ezen feldarabolásnak szomorú következését". Bekövetkezett az ellenséges támadás, „s visszaverettünk, mi aligha történhetett volna, ha Pozsony helyett Mosonyban koncentrálhattam volna erőmet". Győrbe megérkezve, „Kollmami ezredes úr geniális munkáit alig győztem csudálni, csak az kár, hogy legalább 80 000 ember kell a győri jelen sáncok védelmére. - Mégis bevártam az ostromot. Ostrom helyett bekerítés lett belőle, és ha kockáztatni nem akartam a fővárost, vissza kellett húzódnom". A továbbiakban kimutatta Kossuth újabb diszpozícióinak katonai képtelenségét, majd így zárta levelét: „T. Elnök úr legjobban tudja, hogy én soha nem vágyódtam a vezérség után: s ha ez áll, akkor szabadjon kijelentenem, hogy én mint szabad önálló ember feltételeket tehessek, melyek alatt igen, de melyeken kívül semmi esetre a vezérséget tovább nem vihetem. Ezen feltételek azok, hogy seregemmel senki, még a tisztelt kormány se, részletesen ne diszponáljon.: vagy ha diszponálni jónak lát a tisztelt kormány, akkor magamat legalább a felelősség terhétől felszabadíttatni kérem, azaz mondja ki hivatalosan a tisztelt kormány, hogy én Bánhidát vagy akármely pontot - de kérem, csak egyet, mert két helyütt nem lehetek - tartsam utolsó emberig: akkor én leszek azon utolsó, és tartani fogom: de ha ily körülmények közt életemet áldozom, akkor legalább megérdemlem azt, miszerint ezen diszpozíció következésérül az feleljen, aki tervezte s ne én!"245 Másnap, december 30-án Perczel - nem utolsósorban Kossuth fenti levelének hatására - Mórnál bevárta Jellacié hadtestét, s annak két dandárától súlyos vereséget szenvedett. Az OHB és az országgyűlés ezt követően határozta el székhelyének áttételét Debrecenbe; Kossuth pedig még egy utolsó ütközet vívására bíztatta a vezéreket. Az ütközetből - az 1849. január 2-i haditanács döntése miatt - mi sem lett. A következmények azonban nem azokat igazolták, akik a főváros feladásában az ország vesztét látták, hanem Kossuthot: „Elvész Budapest, mint elveszett Győr, de azért az ország megvan, meg kell lennie".

246 A Dunántúl és Győr feladása kapcsán kialakult vitában Kossuth 1849. január 10-én Görgeihez írott levelében még egyszer megismételte érveit, s Görgei szemére vetette, hogy a dunántúli hadjárat során egyetlen alkalommal sem teljesítette utasításait. „Mivé lennénk, ha a többi vezérek Ön példáját követve, nem vinnék s rendelnék oda seregeiket, ahová a kormány parancsolja, s az egyik tán Aradnál maradna, míg a kormány Erdélybe rendeli, a másik tán Bács megyét fedezgetné, míg tán fel a Tiszához parancsoltatnék?"

247 245 Közli Steier: Görgey 264-268. o. és Bőhm - Farkas - Csikány 38-39. o. (Ez utóbbi kiadvány tisztázatnak véli). 246 Ld. erre dec. 31-i levelét Görgeihez, közli KLÖM XIII. 933. o. 247 KLÖM XIV. 82. o.