Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 22/2000 (Győr, 2000)

Tanulmányok - HERMANN RÓBERT: Görgei és Győr

„Isten s a hazának szent áldása kísérje"; de ha csak az lesz a következménye, hogy „az ellenség számára három nagy és gazdag megyét [Vast, Zalát és Somogyot] adánk fel", akkor „nekem megszakad a szívem a fájdalomtúl". „Azért is nem rendelek semmit, csak tanácslólag említem (talán Kasszandra módra) ismét és ismét, »a magyar csak támadva győzend«, adjuk fel, ha kell, kétharmadát az országnak avégett, hogy koncentrált erővel egy fő ponton győzzünk, de ha koncentrálunk, s mégsem támadunk, elveszünk! - Ez nem rendelet - ez egy sóhajtás. Semmi egyéb". Lukács Sándor egyik jelentésére hivatkozva, amely szerint az ellenség Hédervárnál koncentrálta erejét, úgy vélte, ez aligha igaz, s Windisch-Grátz azért rendelt többezer szekeret táborába, „hogy máshová vigye, Győrt vagy messze oldalt, vagy hátmögött hagyja, míg támadáshoz látszik készülni". A levél végén még felszólította Görgeit: „ilyen konfidenciális [bizalmas] leveleimet kérem égesse el".

226 Ugyanezen a napon kérte Perczeit: Görgei seregével folyamatos érintkezésben legyen, „mert csak kombinált koncentratív összeműködés mentheti meg a hazát".

227 Görgei a december 23-i levélre még azon melegében, december 24-én

228 válaszolt, de a válasz szövegét nem, csupán Kossuth december 25-én kelt válaszát ismerjük. Görgei levelében közölte, hogy a jobb parton csak 13 400 embere van; hogy egy félreszámított expedíció a sereget kockáztatná; hogy serege csak most kezd magából világosodni, mert a kormány ezt eleddig elmulasztotta; hogy a lovak elcsigázottak, a köpenyek rosszak, messzebb tartó expedíció szökést von maga után. Néhány, késedelmesen történtnek vélt kinevezés miatt szemrehányást tett, hogy „Pesten mindent elkövetnek, hogy iparkodása meghiúsuljon". Végül azt állította, hogy az ellenség jobban fizeti embereit, mint a magyar kormány.

229 Úgy vélte, hogy „nem tehet semmit, mint bevárni az ellenséget - s akkor verekedni".

230 A szemrehányások és kifogások egy része jogos volt, másik része inkább kötekedésnek tűnt, amit az a lelkiállapot magyarázhat, hogy Győr védelme egyre kilátástalanabbnak látszott, s hogy Görgei úgy érezhette: az OHB elnöke állandó ötleteivel csak nehezíti a helyzetét, s aligha van tudatában a tényleges hadihelyzetnek. A két férfiú levélváltása egyre inkább egymás mellett való elbeszélésnek tűnt, s ezen a helyzeten Kossuth válasza sem változtatott. Kossuth válaszában ismét szemrehányást tett amiatt, hogy az erők jelentős része a bal parton van: „hová lett hát azon 30 000-et haladó erő, mely saját kimutatásai s az oda küldött segítségek száma szerint a határszélen állt". Ismét kioktatta Görgeit: ha minden vidéket fedezni akarnak, mindenhonnan hátrálniuk kell, de ha 226 KLÖM XIII. 867-868. o. 227 KLÖM XIII. 871. o. 228 Ld. erre a levél kézhezvételét. Steier: Görgey 239. o. 229 Ld. erre Kossuth dec. 25-i levelét. KLÖM 877-879. o. 230 Ld. erre Kossuth dec. 26-i levelét. KLÖM XIII. 894. o. Kossuth itt a Görgei „tegnapi levelében" írottakról beszél, de a szöveg további részének utalásai Görgei dec. 24-i levelére vonatkoznak. A dátumtévesztést valószínűleg a hajnali levélírás okozhatta.