Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 22/2000 (Győr, 2000)

Tanulmányok - FAZEKAS CSABA: Rimely Mihály pannonhalmi főapát az 1847-48. évi országgyűlésen

A 9. §-nál, mely mind az alsó-, mind a felsőház (ekkori szóhasználattal még természetesen: tábla) elnökének fizetést rendelt, Rimely feljegyezte: „hát a követek?" Különösen meglepte a 13. §., mely az esetleges hallgatói rendbontás után az ülésszak a „többség határozata szerint, de mindig nyilvánosan" történő folytatásáról határozott, melynél a „nyilvánosan" szó mellé beszúrta: „hogyan lészen ez?" A törvényhozás rendjének új alapokra történő helyezése mellett szót kell ejtenünk az új végrehajtó hatalommal, a felelős nemzeti kormánnyal kapcsolatos véleményéről is. Rimelynek a témáról nem maradt fenn önálló feljegyzése, pontos véleményét csak később keletkezett önéletírásából ismerhetjük. A végrehajtó hatalom korábbi szerveit a magyar rendi alkotmánnyal szorosan összetartozó intézményeknek tartotta, melyek megítélése szerint eredményesen ismerték fel a lakosság igényeit és hajtották végre a szükséges intézkedéseket. Megszüntetésüket Rimely nyilván egyházpolitikai szempontokból is rosszallhatta (ld. alább), de legalább ennyire elítélte a király hatalma elé emelt alkotmányos korlátokat. Kossuth és Batthyány törekvéseiről - többek között - ezt jegyezte fel: „Gyűlöletesek voltak az újítók számára a helytartótanács a kancelláriával együtt, ezért minisztériumot [felelős kormányt] kértek, hogy leszűkítve és összeszorítva a királyi hatalmat bármit saját belátásuk szerint szabadon megtehessenek."'

72 A „minisztériumról" (vagyis a felelős kormányról) szóló, az alsó táblán elfogadott törvényjavaslat március 22-én este került a főrendek elé, de érdemi tárgyalásába csak 23-án bocsátkoztak.

173 A 6. §-ig különösebb viták nem is adódtak, ekkor azonban - többek között - a katolikus egyház püspökeinek kinevezésénél a felelős minisztérium ellenjegyzési joga kapcsán nagy vihar kerekedett. Az egyháziak ugyanis az uralkodó főkegyúri jogának sérelmét látták a tervben, e mellett azonban a valódi tét itt is az egyház és a polgári állam jövőbeli viszonyára vonatkozott.

174 Lonovics nagy és történelmi adatokban bővelkedő beszédében Werbőczy alapján a püspökségek alapításának, feloszlatásának, a püspökök kinevezésének jogát kizárólagosan az uralkodó kezében kívánta hagyatni. Többek között így beszélt: „Hogy őfelsége a végrehajtó hatalmat vallásos ügyekben minisztériuma által fogja gyakorolni, az ellen észrevételem nincs. De bátor vagyok figyelmeztetni a méltóságos főrendeket, hogy ez alatt törvényeinket tekintve, csak azon ügyeket értem, melyekre nézve őfelsége eddig is végrehajtó hatalmát dikasztériumok által gyakorlottá, végre pedig határozottan ki kell jelentenem, hogy őfelsége mindazon jogokat, melyek felséges személyét, mint apostoli királyt illetik, ezentúl is fenn fogja tartani." Ocskay püspök határozottabban fogalmazott, elfogadhatatlannak tartva, hogy az egyházra vonatkozó felségjogokat (valamennyi egyházi ügyben intézkedési jogot) gyakoroljon a korRimely-önéletrajz, 89. p. Főrendi napló, 1848. 345. p.; a témáról részletesen: Károlyi, 1936. 56-96. p.; Kovács, 1974.; Ruszoly, 1997a. stb. Az alább idézendő beszédeket ld.: Főrendi napló, 1848. 393-395. p.; Zeller, 1896. 80-85. P-