Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 22/2000 (Győr, 2000)

Tanulmányok - FAZEKAS CSABA: Rimely Mihály pannonhalmi főapát az 1847-48. évi országgyűlésen

mányzat. Elismerte, hogy ezt az uralkodó eddig sem közvetlenül, hanem a helytartótanácson és a kancellárián keresztül gyakorolta, de egyrészt az elv nem vihető át a felelős kormányra, másrészt azok munkájában (például a Commissio Ecclesiasticaban) a főpapok személyesen tudtak részt venni, ezáltal biztosították az egyházi szempontok érvényesülését.

175 „A katolikus egyház érdekeinek képviselete s biztosítása a felelős minisztérium alakultával megszünend - állította a kassai püspök - és már ezen s más indokoknál fogva méltán igényelheti a katolikus egyház, hogy őfelsége, mint apostoli király és a katolikus egyház fővédnöke jogait személyesen gyakorolja, s azok gyakorlatát másra át ne ruházza." Batthyány igyekezett megnyugtatni a főpapokat, hogy „őfelsége minisztériuma csak az őfelsége nevében s az ő helybenhagyásával fogja kormányozni az országot", vagyis nincs mitől tartania az egyháznak, a felségjog tekintetében változatlan marad minden. (A nyilatkozat pikantériája egyébként, hogy ugyanezen a napon Batthyány már másodszor küldött szét miniszterelnöki körlevélben a megyékhez értesítést az elfogadott úrbéri törvényről - az uralkodói szentesítést megelőzően.

176

) Lonovicsot nem nyugtatták meg a miniszterelnök szavai, akinek nem kételkedett vallásos érzéseiben, de a felelős minisztérium eszméjéből - egyébként logikusan - kiolvasta, hogy akár protestáns is lehet a jövőben kultuszminiszter, s elképzelhetetlennek nevezte, hogy ilyen közéleti személyiség apostoli királyi jogokat gyakoroljon. A püspöki kar több képviselője csatlakozott hozzá, és világosan látta, hogy a felelős kormány életbe lépése az egyház számos feudális előjogát komoly veszélybe sodorja. Hám püspök nem véletlenül hangoztatta: „kívánom, hogy a katolikus anyaszentegyház a maga törvényes jogaiban sértetlenül megtartassék", és hangsúlyozta, hogy a végrehajtó hatalom intézkedéseitől elvárja, hogy azok a „katolikus anyaszentegyház tanain és elvein alapuljanak". Ugyanezt fejtegette Ocskay is (ezúttal is óvást emelve az egyházi alapítványokat fenyegető veszéllyel szemben), Rudnyánszky püspök pedig követelte, hogy a főpapok kinevezése maradjon kizárólagosan az uralkodó kezében. Batthyány válaszában megint csak arra mutatott rá, hogy a király az eddigiekben sem „csupán saját ösztönéből" nevezte ki a püspököket, hanem a magyar kormányszékek javaslatai alapján, s ez a rendszer egyszerűen fennmarad a jövőben is.

177 A püspökök bizalmatlan felszólalásai azonban jelezték, hogy tudatában voltak: az eljövendő magyar kormány hatósága alatt az egyház kiváltságait, társadalmi monopóliumait komoly veszély fenyegeti, a polgári államtól nem várhatják, hogy az egyház érdekeit kizárólagos jelleggel vegye figyelembe döntéseinél. Továbbá tisztában voltak azzal, hogy a minisztérium hatáskörének meghatározása egyben a felekezeti jogegyenlőség és az uralkodó egyházi Vö. Fogarasy, 1848. 33. p. A Hám vezette püspöki kar ugyanezt, vagyis a volt helytartótanács egyházügyi bizottságának helyreállítását kérte 1849. januárjában is az uralkodóhoz írott kérelmében. Andics, 1952. 313-315. p. Ld. pl. Urbán, 1986. 54-55. p.; Erdődy, 1998. 129-130. p. Batthyány idézett beszédeit ld. még: Erdődy, 1998. 106. p.; ld. még: Ruszoly, 1997a. 29-30. p.