Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 22/2000 (Győr, 2000)

Tanulmányok - FAZEKAS CSABA: Rimely Mihály pannonhalmi főapát az 1847-48. évi országgyűlésen

a koronának adott jogait kérdésbe venni vagy azokat igen nagy szorultság nélkül megszorítni, változtatni keresni." Rimely méltatlankodását az váltotta ki, hogy a törvény az országgyűlés helyének és idejének kijelölésével korlátozta az uralkodó tetszés szerinti, az ország szükségeinek saját felismeréséből fakadó jogosultságát; továbbá a házfeloszlatásra, a szentesítés idejére és módjára vonatkozóan is a királyra vonatkozó kötelezettségeket tartalmazott. A konzervatív főrendek számára valóban ez volt az egyik leginkább szemet szúró pontja a javaslatnak, Pest mint helyszín Bécsben is komoly ellenvetéseket szült, de végül is bekerült a törvény szövegébe.

169 A 2. §. a megszavazott indítványok törvényerőre emelkedéséről rendelkezett, mégpedig úgy, hogy a király nemcsak az ülésszak végén, hanem közben folyamatosan is megteheti ezt. Lonovics a vitában kifogásolta, hogy a tervezet színtelenül „megerősítésről" beszélt a „szentesítés" ünnepélyesebb és az uralkodóra nézve hangsúlyosabb szóhasználata helyett, illetve nem esett szó a király vétójogáról. (Végül az utóbbit nem, a „szentesítés" szót viszont elfogadták.) Ennél a paragrafusnál kért szót Rimely is, de nagyobb beszéd helyett a felségjogok védelmében csak ennyit mondott: „Világosan ki kell mondani, hogy a törvény akkor érvényes, midőn őfelsége által megerősíttetik és kihirdettetik."

170 Az elv a későbbiekben az ülések berekesztéséről szóló 5-6. §-ok vitájában is felszínre került. A gyakran felszólaló Lonovics „összeszorítva látta" az uralkodó jogait, amikor arról vitáztak, hogy a törvény megtiltotta a királynak az országgyűlés feloszlatását a következő évi költségvetés elfogadása előtt. Ocskay püspök szintén azt emelte ki, hogy a büdzsé vizsgálatának „örve alatt őfelségének az országgyűlést bármikor berekeszteni joga ne korlátoztassék".

171 A 6. § szövegéhez egyébként Rimely is fűzött egy széljegyzetet: az országgyűlés „el nem oszlattathatik" szövegrészét kihúzva inkább a „be nem rekesztethetik" formulát javasolta, ugyanúgy, mint a vita során Perényi Zsigmond. (Elképzelhető, hogy ezt Rimely nem magától, hanem a főrendi ülés idején, a felszólalások hatására jegyezte fel.) Egyébként - mint azt a 149. sz. röpív jegyzetei tanúsítják - Rimelynek sem csak elvi ellenvetései akadtak a javaslattal, hanem számos stilisztikai pontosítást is szükségesnek vélt. Például a 3. §-hoz, mely a hároméves országgyűlési periódust illetve az évenkénti ülésszakot tartalmazta, Rimely először feljegyezte, hogy „fennmaradván a küldők visszahívási joguk", majd még ezt a széljegyzetet is áthúzta. (Minden bizonnyal azért került erre sor, mert a főapát gondolkodását is alapvetően a rendi országgyűlés tanácskozási rendje - és abban a „küldők" intézménye - határozta meg.) Egy másik széljegyzetének tanúsága szerint fó problémát jelentett még számára az is, hogy „kinél jelenti be magát a regalista, ha nem jön a hongyűlésre?" 169 Ld. pl. Károlyi, 1936. 101-104. p. 170 Főrendi napló, 1848. 362. p. 171 Főrendi napló, 1848. 365-366., 369. p.; vö. Ruszoly, 1997b. 51-53. p. A törvényjavaslat további pontjaira vonatkozó viták ismertetésétől eltekintettünk. Az 1848/4. tc.-t ld.: MT. 1836-1848. 222-223. p.