Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 22/2000 (Győr, 2000)

Tanulmányok - FAZEKAS CSABA: Rimely Mihály pannonhalmi főapát az 1847-48. évi országgyűlésen

ezért Rimely érvelését arra irányította, hogy amikor korábban (pl. Mátyás király vagy II. Lajos uralkodása idején) az évenkénti országgyűlés mellett döntöttek, akkor ezekre csupán a rendkívüli idők, az állandó háborúskodás miatt került sor. Az ilyesmit előidéző okok megszűntek, vallotta, ezért belátták az ország rendéi, hogy mennyivel üdvösebb ritkábban tartani a gyűléseket. A többször átfogalmazott vázlatok alapján gyaníthatjuk, hogy Rimely nagyobb beszédben készült az alsó táblai üzenettel szembefordulni, ennek elmondására azonban nem került sor. Egyik fejtegetése fölé utólag odaírt egy befejezetlen mondatot („el nem titkolhatom örömömet...") mely azt jelezte, hogy ismét a megszokott konzervatív szónoki stratégiával kívánt élni: magát is az átalakulási javaslatok hívének igyekezett feltüntetni, ugyanakkor a részletezésnél a liberális szemléletű üzenet leglényegesebb elemeit akarta kihagyatni. (Vázlatában máshol is hangoztatta: „nyilatkozásim elég világosak, és nyíltan mutatják, hogy én igen méltányolom a TKR. tervezett felírásukat, hogy én a gyakortabbi gyűlés ellen nem vagyok" stb.) Ellenérveiben először ismét a hagyomány kötelező erejére hivatkozott, s arra, hogy a rendi alkotmány keretei bőséges lehetőséget biztosítanak (sőt tulajdonképp a legmegfelelőbbek) a nemzet érdekeinek érvényre juttatásához. Úgy gondolta, hogy a 19. század első felének törvényhozása „sok és különnemű üdvös törvényekkel gazdagítá a törvénykönyvünket", miközben a liberálisok éppen amiatt tiltakoztak állandóan, mert a rendi országgyűlés rendszere az igazán fontos reformok életbe léptetésére nem alkalmas. Sőt Rimely úgy gondolta, hogy a korábbi diétákon szentesítést nyert rendelkezések „a polgárélet minden szakára kiterjednek" és valamennyi társadalmi osztály igényeit kielégítették, szerinte a törvényhozás tempójának módosítását az égvilágon semmi nem indokolta, a háromévenkénti ülésezés bőven elég „a még hátralévő hiányok, fogyatkozások pótlására, alkotványunk kiegészétésére, tökéletesítésére". Amiből egyébként az is kiderül, hogy nem az új polgári alkotmány megteremtésére, hanem a régi megőrzésére, kiegészítésére törekedett. Más megfogalmazásaiból is kitűnt, hogy a rendi alkotmány változatlan, legfeljebb toldozásfoldozásszerű reformokkal történő kiegészítésében reménykedett még március második felében is. A nyíltan népképviseleti-demokratikus reformok megfogalmazódása idején is úgy látta, hogy „alkotványunk áll", ezért a „mostani követválasztási és utasítási rendszer" továbbra is gyakorlatban van, s ezen az alapon vetette fel nézeteit. Az ülések rendszerességének kérdése a március 21-i főrendi tárgyaláson is vitatás alá került. Itt az ellenérvek többnyire a törvényjavaslatnak a „mindig a téli hónapokra" vonatkozó illetve a két ülésszak között hat hónapnál nagyobb szünetet meg nem engedő kitételei ellen szóltak. (Utóbbit elvetették a főrendek, a téli hónapokra való összehívás, „amennyire a körülmények engedik", viszont átment.) Ocskay Antal kassai püspök felszólalása jellemzőnek mondható, hisz ő is azzal kezdte, hogy ellenzi az évenkénti országgyűlést, de mivel látja, hogy a főrendek ebbe belenyugsza-