Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 22/2000 (Győr, 2000)

Tanulmányok - FAZEKAS CSABA: Rimely Mihály pannonhalmi főapát az 1847-48. évi országgyűlésen

is mindig a körülmények kényszerítő erejére hivatkozott, és március 18-i magatartásával ellentétes nézeteknek adott hangot. Az ünnepélyesen lemondó Scitovszky például egy 1849-ben kelt levelében kétségbe vonta, hogy az uralkodó valaha is hozzájárult volna „rendes" körülmények között, ha „akarata szabad" a tized eltörléséhez, így fogalmazott: „Akkor Bécsben és a birodalom más részeiben a felforgatás uralkodott. A tizedekről az alsó tábla március 18-i ülésén néhány káptalan követe az összes egyházi rend nevében lemondott, anélkül, hogy erre akár küldői, akár az egyházi rend felhatalmazta volna. [...] Bár tudták, hogy a lemondás ellenkezik a kánonokkal, azért tették, mert alaposan és joggal tarthattak még nagyobb bajoktól és folytonos terrorizmus alatt állottak."

138 A terrorizmus légköre szerepel fő hivatkozási alapként a püspöki kar 1850 augusztusában tartott értekezletének egyik, kifejezetten a tized eltörlése kapcsán készült nyilatkozatában is, mely az 1848/13. tc.-et „semmisnek és érvénytelennek nyilvánítja, amennyiben akkor csak kényszerűségnek engedtek".

139 Összességében tehát az egyháziak (köztük Rimely főapát) tizedről történt lemondását nem önkéntes gesztusként vagy érdekfelismerésen alapuló kompromiszszumként értékeljük (amennyiben az érdeknek az úrbéri viszonyoktól való megszabadulást tekintjük), leszögezve ugyanakkor, hogy e magatartás „történeti vagy politikai szempontból erényül vagy bűnül egyaránt kevéssé róható fel".

14 A lemondás megtörténtében a központi szerepet az aktuális események nyomasztó súlyának, illetve az egyházat egy súlyosabb helyzettől való megóvás szándékának tulajdoníthatjuk. („A helyes politika szabályai azt kívánták, hogy önként adják meg a népnek azt, amit hamarosan esetleg erőszakkal harcolna ki." - írta egy helyen Irányi Dániel.

141

) Nem helytálló az a megfogalmazás, hogy az egyházat megfosztották a dézsmától, de az sem, hogy a papok az alsó és felső táblán lemondtak arról; az egyházat sokkal inkább lemondatták tizeddel kapcsolatos jogainak gyakorlásáról. Érzésünk szerint kifejezi ezt, hogy a püspökkari értekezleteket dokumentáló Fogarasy Mihály az eseményt hol hazafias cselekedetként mutatja be, hol „az események parancsoló hatalmának engedelmeskedő" egyháziakról beszél.

14 A tized eltörlésénél is jóval nagyobb jelentőséget és terjedelmesebb vitatást kapott a „vallás dolgában" alkotott törvény feletti főrendi tanácskozás az április 2-i, 4-i illetve 6-7-i ülésnapokon, melyek részletesebb ismertetésétől el kell tekintenünk, 8 Scitovszky levelét ld.: Roskoványi, 1856. 437-439. p.; vö. Vázsonyi, 1893. 45. p. 1. sz. jegyz. A lemondás jogszerűségét egyébként Hám is kétségbe vonta. Hám-emlékiratok (1928) 42. p. 9 Roskoványi, 1856. 732. sz. 436-442. p.; Zeller, 1896. 200. p. Az 1850. évi értekezletekre ld. még: Vázsonyi, 1893. 44-45. p.; Andics, 1949. 139-140. p. stb. Megjegyezzük, e kevéssé ismert források feldolgozását további, itt el nem végezhető feladatnak tekintjük. 0 Sarnyai, 1998. 740. p. 1 lrányi-Chassin, (1989) 149. p. 1 Fogarasy, 1848. 31-32. p.