Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 22/2000 (Győr, 2000)

Tanulmányok - FAZEKAS CSABA: Rimely Mihály pannonhalmi főapát az 1847-48. évi országgyűlésen

csupán a Rimely beszéde által is érintett kérdésekre térhetünk ki.

143 A terjedelmesség oka, hogy a bevett felekezetek tökéletes egyenlőségéről és viszonosságáról szóló javaslattal szemben a püspökök határozottan kifejezték nemtetszésüket, ellene szívós és körültekintő politikai küzdelmet folytattak.

144 2-án az alsó tábla üzenetének felolvasását követően Scitovszky kért szót és egyből a lényegre tapintott: „E javallott törvénycikkben foglalt pontok annyira fontosak s a katolikus egyház életébe vágók, hogy ezeknek egész kitérjedésükbeni tárgyaltatása igen-igen szükséges." Elítélte a tökéletes egyenlőség és viszonosság elvének kimondását, s különösen felemelte szavát a bevett felekezetek iskoláinak átjárhatósága ellen.

1 Ocskay (a püspökök később ismétlődő eljárásának megfelelően) már ekkor óvást emelt, s kifejtette: „ily általános rendelethez [ti. a törvényesen bevett vallásfelekezetek tökéletes egyenlőségét és viszonosságát kimondó 2. §-hoz], miután az csak félremagyarázatokat és súrlódásokat idéz elő, semmiképpen nem járulhatok, s ezért a katolikus egyház elveit, javait és jogait ily általános eszmének alárendelni nem engedhetem". Őt követte Fogarasy Mihály szkodári püspök, aki kijelentette, hogy az egyház nem ellensége az átalakulásnak, éppen ellenkezőleg, mindig is azért küzdött (sőt azt is állította, hogy „a jelen időben is ő tűzte ki Európa népeinek a haladás zászlóját"), de óva intett attól, hogy a törvényhozás „az egyház szabadsága és testületi jogai felett korlátozólag" intézkedjen. Hosszú beszédében két különösen fontos indítványt tett, az egyikben az egyházi és iskolai szükségleteik állami költségvetésből való finanszírozásához az „amennyiben azok mostani javaikból ki nem telnek" szövegrészt akarta beszúratni, a másikban (szempontunkból most ez a fontosabb) a teljes egyenlőséget és viszonosságot a felekezetek „saját hitelveik és egyházi szerkezetük épségben tartása mellett" kívánta megállapíttatni. Az ellenzéki Teleki Domokos cáfolta, hogy a A főrendi vitákat ld.: Főrendi napló, 1848. 466-473., 485-500., 513-517. p.; Zeller, 1896. 86-105., 107-159. p. Az alsó tábla vitáival nem foglalkozunk, már csak azért sem, mert a rendek különösebben heves vita nélkül tették meg törvényjavaslatukat. „Csak elenyésző kisebbség állott a régi állásponton, a nagy többség a divatos demokratizmusnak, még helyesebben, liberalizmusnak hódolt, s ez minden vétót elnémított, mely az egyházi padsorokból felhangzott." Meszlényi, 1928. 76. p., az országgyűlés „egyházellenes hangulatára": Karácsonyi, 1915. 264. p. Az alsó táblára ld. KLÖM. XI. 705-706., 726-730. p.; Zeller, 1896. 85-86., 105-107. p. stb. Röviden ld. pl. Zakar, 1996. 51. p. stb. A téma jelentőségét növeli, hogy a vallásról alkotott 1848/20. tc. elvei illetve konkrét rendelkezései minden, vallásüggyel kapcsolatos aktuális vitának, értékelésnek a középpontjában állottak egészen a múlt század végi egyházpolitikai törvényekig, sőt esetenként azon túl is. Történetének önálló feldolgozása és katolikus illetve protestáns szemléletű értékelése: Forster, 1892. 3. r. 46-49. p.; Ballagi, 1903.; Tillmann, 1904.; Nagy, 1905.; Meszlényi, 1928. 70-83. p.; Török, 1941. 21-25. p.; különösen részletesen: Zsilinszky, 1908. stb.; ld. még A.P., 1891.; Andics, 1949. 29-36. p.; ül. Csorba, 1991. stb. (A részletes hivatkozásoktól ezúttal is eltekintettünk.) Scitovszky beszédére ld. még: Vázsonyi, 1893. 42. p.