Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 21/1998 (Győr, 1998)

GYŐR MÚLTJA - Lővei Pál: A győri Liszt Ferenc utca

LŐVEI PÁL A GYŐRI LISZT FERENC UTCA 1. ALATTI „CURIA NOBILITARIS" A győri belváros műemléki rekonstrukciójának, ezen belül a legelőször munkába vett Liszt Ferenc utca rendbehozatalának fontos elemét jelentette az utca elején álló, és egyben a Széchenyi tér eredeti keleti térfalát részben alkotó l-es számú lakóház helyreállítása. 1 Az épület kiválik környezetéből, mind pol­gárházaknál szokatlan nagy mérete, mind oszlopos udvari árkádsora, mind a kapuján olvasható, már a várostörténettel korábban foglalkozó szerzők figyel­mét is megragadó „Curia Nobilitaris 1565" felirat miatt. A várostörténeti és a műemléki érdek egyaránt megkövetelte, hogy 1981-ben, az építkezést megelő­zően, a már kiürített épületben részletes műemléki-építészettörténeti vizsgála­tokra kerüljön sor. 2 1955-ben, amikor a jelenlegi munkát megelőző utolsó hely­reállításra sor került, a városi lakóházak műemléki kutatása még csak kezde­teinél tartott, és a háborús károkból újjáépítendő Budán kívül csupán egy-két soproni épületnél került sor bizonyos építéstörténeti megfigyelések rögzítésére. A Liszt Ferenc utca 1. esetében jelentős eredmény volt, hogy a helyreállítás akkori tervezője a kivitelezés során felfedezett udvari árkádsor oszlopait rész­ben bemutathatta, és egy reneszánsz kőkeretet másodlagosan elhelyezhetett a kapualj nyugati falában. 4 Az egyemeletes épület fő szárnya a Liszt Ferenc utcától a Gyógyszertár közig húzódik, a közbe egy rövid északi szárnnyal be is fordul, a Liszt Ferenc utca felől pedig a főszárnyhoz boltozott kapualj épült. A még reneszánsz jelle­gű, az északi szárnyra is átforduló, udvari árkádsor, a délnyugati zárterkély barokk konzolai és a már a 19. század elejének egyszerűsödő formáit mutató, vörös márvány kapu már a kutatás megkezdése előtt egymást követő építési korszakok sorára, az építéstörténet összetett voltára utaltak. Várakozásaink­ban nem is csalatkoztunk: az épület a város egyik legkorábbi lakóházának bizonyult. A legelső periódus - egy alápincézett, földszintes, középkori ház - marad­ványai a nyugati szárny közepén kerültek elő. Újkori boltozattal fedett pincé­jét egy vaskos válaszfal széles átjáróval összekötött két helyiségre osztotta, a válaszfal fölött a földszinten is fal húzódott, míg a földszint másik válaszfala alatt a jelenlegi boltozatot vastagított teherhárító ívvel erősítették meg. A na­gyobbik pincerész nyugati falában két falfülkét alakítottak ki. A háromosztatú földszint középső és déli helyisége között egyenes záradékú, elszedett kőkere­tű, középkori ajtó nyílott, a 89 cm széles nyílás a mainál lényegesen alacso­nyabb járószinthez tartozott. Az ajtóval megnyitott falnak a középső helyiségbe eső oldalán két, a pincében találhatókhoz hasonló falfülkét alakítottak ki, amelyeknél nyeregtetőszerűen összerakott téglák szolgálnak záradékul. Ez a helyiség konyha lehetett, mert falfelületei kormosak voltak - a falfülkék ma­gok tárolóhelyül szolgálhattak. A déli helyiségnek a tér felé eső falán újkori

Next

/
Thumbnails
Contents