Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 21/1998 (Győr, 1998)
GYŐR MÚLTJA - Lővei Pál: A győri Liszt Ferenc utca
LŐVEI PÁL A GYŐRI LISZT FERENC UTCA 1. ALATTI „CURIA NOBILITARIS" A győri belváros műemléki rekonstrukciójának, ezen belül a legelőször munkába vett Liszt Ferenc utca rendbehozatalának fontos elemét jelentette az utca elején álló, és egyben a Széchenyi tér eredeti keleti térfalát részben alkotó l-es számú lakóház helyreállítása. 1 Az épület kiválik környezetéből, mind polgárházaknál szokatlan nagy mérete, mind oszlopos udvari árkádsora, mind a kapuján olvasható, már a várostörténettel korábban foglalkozó szerzők figyelmét is megragadó „Curia Nobilitaris 1565" felirat miatt. A várostörténeti és a műemléki érdek egyaránt megkövetelte, hogy 1981-ben, az építkezést megelőzően, a már kiürített épületben részletes műemléki-építészettörténeti vizsgálatokra kerüljön sor. 2 1955-ben, amikor a jelenlegi munkát megelőző utolsó helyreállításra sor került, a városi lakóházak műemléki kutatása még csak kezdeteinél tartott, és a háborús károkból újjáépítendő Budán kívül csupán egy-két soproni épületnél került sor bizonyos építéstörténeti megfigyelések rögzítésére. A Liszt Ferenc utca 1. esetében jelentős eredmény volt, hogy a helyreállítás akkori tervezője a kivitelezés során felfedezett udvari árkádsor oszlopait részben bemutathatta, és egy reneszánsz kőkeretet másodlagosan elhelyezhetett a kapualj nyugati falában. 4 Az egyemeletes épület fő szárnya a Liszt Ferenc utcától a Gyógyszertár közig húzódik, a közbe egy rövid északi szárnnyal be is fordul, a Liszt Ferenc utca felől pedig a főszárnyhoz boltozott kapualj épült. A még reneszánsz jellegű, az északi szárnyra is átforduló, udvari árkádsor, a délnyugati zárterkély barokk konzolai és a már a 19. század elejének egyszerűsödő formáit mutató, vörös márvány kapu már a kutatás megkezdése előtt egymást követő építési korszakok sorára, az építéstörténet összetett voltára utaltak. Várakozásainkban nem is csalatkoztunk: az épület a város egyik legkorábbi lakóházának bizonyult. A legelső periódus - egy alápincézett, földszintes, középkori ház - maradványai a nyugati szárny közepén kerültek elő. Újkori boltozattal fedett pincéjét egy vaskos válaszfal széles átjáróval összekötött két helyiségre osztotta, a válaszfal fölött a földszinten is fal húzódott, míg a földszint másik válaszfala alatt a jelenlegi boltozatot vastagított teherhárító ívvel erősítették meg. A nagyobbik pincerész nyugati falában két falfülkét alakítottak ki. A háromosztatú földszint középső és déli helyisége között egyenes záradékú, elszedett kőkeretű, középkori ajtó nyílott, a 89 cm széles nyílás a mainál lényegesen alacsonyabb járószinthez tartozott. Az ajtóval megnyitott falnak a középső helyiségbe eső oldalán két, a pincében találhatókhoz hasonló falfülkét alakítottak ki, amelyeknél nyeregtetőszerűen összerakott téglák szolgálnak záradékul. Ez a helyiség konyha lehetett, mert falfelületei kormosak voltak - a falfülkék magok tárolóhelyül szolgálhattak. A déli helyiségnek a tér felé eső falán újkori