Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 21/1998 (Győr, 1998)
GYŐR MÚLTJA - Lővei Pál: A győri Liszt Ferenc utca
bejárattal jórészt elpusztított nyílás maradványát bontottuk ki: az északi, vakolt-meszeit káva átboltozásba hajló részletét. Ez a nyílás is egy korábbi, a mainál mélyebb járószintet tételez fel. A földszinti falak különböző' korú, későbbi nyílásbefalazásaiból két középkori, elszedett kőfaragvány (nyíláskerettöredék) is előkerült, mutatva, hogy a kisméretű, a feltételezett jobb tapadás érdekében egyik lapján hosszanti vájatokkal érdesített - ún. kanelúrázott középkori téglákból álló falazatban az in situ talált belső ajtón kívül más nyílásokat is gótikus kőkeretekkel láttak el egykor. A telek északi részén, a Gyógyszertár közig kifutó újabb pinceszakasz keleti falának északi fele ugyancsak középkori, valószínűleg egy kisebb, másik középkori ház maradványa. Ezeket a középkori maradványokat nem lehet pontosan keltezni: az elszedett nyíláskeretek 14-15. századiak, de akár még a 16. század első feléből valók is lehetnek, a kanelúrázott téglák pedig országszerte a 14-15. századra keltezhetők, győri tapasztalataink (elsősorban a Püspökvár építési periódusaihoz használt, eltérő téglatípusok vizsgálata) is ezt támasztják alá. Nagyon valószínű tehát, hogy a Liszt Ferenc utca 1. középkori falai a 15. századból származnak. Az 1567-es telekkönyvben az épület és környezetének leírása során méretadatokat nem vettek fel (nem úgy, mint a város más részein), és az utcákra való, máshol meglévő utalások is hiányoznak. Ennek oka a környék zavaros beépítettsége, a tér, az utcák területének engedély nélküli beépítése lehetett, a sommás leírások többsége ugyanis agyagból rosszul épült házacskáról, hanyag deszkakerítésekről, mit sem érő, égett házhelyekről, elhagyott ingatlanokról számol be, a felmérést megelőző tűzvész pusztításaira is utalva. Az alábbiakban idézett, a következő negyedszázadból származó levéltári adatok és a jóval későbbi, Liszt Ferenc utcai kapun olvasható, már említett, emléktáblaszerű felirat alapján mindenesetre bizonyos, hogy a vizsgált ingatlan ekkor László deáké volt, akit már a telekkönyveket 1882-ben közreadó Villányi Szaniszló Alsoky (Alsoki) László deákkal, Győr megye alispánjával azonosított. 7 (Az épületkutatás eredményei alapján az is biztosnak mondható, hogy a háznak legalább a magja - középső és az északi része -, de feltehetően a déli is Alsoki birtokában volt; feltehető ez a déli részről is, hiszen az ingatlan az 1617. évi telekkönyvben a teljes mai területével szerepel. 8 ) Az 1567 előtti időszak telektulajdonosaira vonatkozó állításokat teljes bizonyossággal egyelőre nem lehet tudni. Az Alsoki-házat tartalmazó tömbnek még 1567. évi telekszáma se teljesen biztos (1617-ben mindenesetre öt telekre oszlott), és a telekkönyv rajzi rekonstrukciójának közléséig 9 csak többkevesebb bizonytalansággal lehet pontosabban helyhez kötni azokat a házakat illetve telkeket, amelyekre vonatkozó adatokat a káptalani felvallási jegyzőkönyvek első kötetei őriznek a 16. század harmincas éveitől kezdődően. Ezen adatokat átvizsgálva valószínűnek mondható, hogy a piactér (mai Széchenyi tér) térfalait, a 16. században a hosszú, nagy, új jelzőkkel illetett mai Liszt Ferenc utcát, a Szent István protomártírnak szentelt, középkori plébániatemplomról gyakran Szent István utcának nevezett mai Gyógyszertár közt és Nefelejcs utcát, valarriint a mai Rákóczi utca nyugati részét alkotó házak nem csekély részének tulajdonviszonyaira található lesz 1567 előtti adat is.
