Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 21/1998 (Győr, 1998)

Fülöp Éva Mária: „Megindult a föld lábunk alatt..." - A Pannonhalmi Bencés Főapátság Győr megyei gazdaságainak sorsa az

úr ellenjegyzésével kiadott kormányrendelet 17. paragrafusa is tiszteletben tartja a célvagyont. ... Meg vagyok arról győződve, hogy a föntemlített magas fórumoktól figyelembe vett szempontokat tekintetbe veszik a helyi pártoknak szervezetei is."

25 Természetesen a fó'apát és a Rend várakozása sem a községi fóldigénylő bizottságoknak a végrehajtásban a földreform-rendeleten túlmutató radikalizmusa, sem az érleló'dő politikai változások következtében nem teljesülhetett. Amint az a köztörténetből jól ismert, rövidesen már a Rend működésének puszta fenntarthatósága vált kérdésessé: az 1948-ban iskoláiktól megfosztott bencések 1950-től ugyan a Magyarországon működését folytatható 3 férfi szerzetesrend között voltak, de a főmonostoron, valamint a pannonhalmi és győri gimnáziumokon kívül a négy fiókapátságot is elvesztették. A Rend a földosztás ügyében megpróbált közvetlenül az Országos Földbirtokrendező Tanácsnál is közbenjárni. Áprilisi beadványukat követően, Mészáros Ferenc győri főszámvevő és Jámbor Mike pannonhalmi alperjel folytattak tárgyalásokat. Ok jelentették a főapátnak, hogy a Földbirtokrendező Tanács részéről az egyházi birtokok ügyében Zsolt László miniszteri titkár és Nagy Lajos ügyész voltak az előadók.

26 A következőkről tájékoztatták a rendi ügyvivőket: mind az öt apátságot önálló birtokosnak tekintik, s ennek alapján 500 kh-t igényelhetnek. Ezt rendi birtokból kell megkapniuk, s ha az alsóbb fokú szervek mégis máshol jelölnék ki ezeket a területeket, fellebbezés esetén az országos tanács a Rend javára fog dönteni. Az érvényben lévő rendelkezések szerint a kisajátított birtokok új tulajdonosainak az előző birtokos által már elvégzett őszi vetésért térítést kellett adniuk: 1 q búzát a vetőmagért, 50 kg-ot a talaj-előkészítési munkálatokért, valamint 30 pengőt az egyéb kiadások fejében. A Rend gazdasági szeszgyára, a központi pince és az illóolaj-feldolgozó üzem miatt érdekelt volt a mezőgazdasági ipari üzemek megváltásának kérdésében is. A földreform-rendelet III. végrehajtási utasítása szerint, ezek is megváltásra kerültek és hasznosításukra szövetkezetet kellett létrehozni. Téglagyáruk is csak akkor mentesülhetett volna a megváltás alól, ha arról közvetlenül a földművelésügyi miniszter, az ipari miniszterrel egyetértésben, így határozott volna.

27 A téglagyár ügyében a főapát éppen a 600-as rendelet III. végrehajtási utasítása alapján, az újjáépítésre hivatkozva próbált meg eljárni. A győrszentmártoni téglagyár teljes évi termelése mintegy 3 millió darab volt. A harcok után sikerült beindítani működését, de a rend által tervezett beruházások érdekében, „... szükségünk lenne arra a biztonságra, hogy az üzemet folytatólagosan saját kezelésben vezethetjük tovább."

28 A járási főjegyző, a háború okozta lakásínségre hivatkozva, lekötötte a várható egész évi termelést. A kegyúri terhek fedezetére szolgáló földingatlan igénylését illetően, a Földbirtokrendező Tanácsban sem alakult ki egységes vélemény. Egyes tagjai szerint az egyházi hatóság, amelynek 100 kh-ját mentesítették, már nem léphetett fel további igénnyel. Mások szerint viszont, legfeljebb 15 kh-t még igényelhetett. Az Országos Földbirtokrendező Tanács 1732/1945. III. sz. alatti hivatalos válaszában azonban a szóbeli megbeszéléseknél kevésbé bíztatóan fogalma-