Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 20/1998 (Győr, 1998)
A JOGALKOTÁS ÉVSZÁZADAI - Szádeczky-Kardoss Irma: A jogi szaknyelv történeti kutatási szerepe
tos jelentéstani-értelmezési elemzésére pedig különösen alkalmasak a Hármaskönyv legkorábbi, XV-XVII. századi magyar nyelvű fordításai. Ezek nyomán csupán néhány példát említek egyes szakkifejezéseink kialakulására, s nemcsak érdekességük okán, hanem annak szemléltetéséül is, hogy a jogi szaknyelv tanulmányozása nemcsak jogtörténeti jelentőségű kérdés, hanem olyan eredményeket mutathat fel, amelyeket - például etnikai jelzőszerepük révén - a társadalomtörténeti tudományágak, sőt a nyelvtudomány egyes ágai is felhasználhatnak. A „fellebbezést" például nyelvújítási szóként tartjuk számon, feljebbezés, magasabb fórum elé vitel jelentéssel. Holott a régiségben a „lebbez" felfelé irányuló eltávolítás jelentéssel volt használatos (mint ahogy a „lebben" ma is a felfelé irányuló eltávolodást jelenti 15 ), úriszéki boszorkányperben 16 elő is fordul ilyen értelemben. Csakhogy, ha a fellebbezés joghatályát tekintjük, akkor, sajátos módon a valamikori „lebbez" pontosabban, mert egyetlen szóval is teljesebben fejezte ki az együttes jogi tartalmat - a jogerő beálltának elhárítását és az ügy magasabb fórum elé vitelét -, mint a jelenkori „fel/j/ebbezés", ami szemantikailag csupán az ügynek, a döntésnek magasabb fórum elé vitelét jelenti. Értelmező szótári 17 adatok azt mondják, hogy 1636-os adat szerint „a deákok a kevélyt fellyebbezőnek nevezik", tehát itt még a magasba törő, rátarti, kevélykedő (népies közmondással: „magasan hordja az orrát") jelentés regisztrálható. 1786-ban a rangsorban feljebb emel jelentéssel is használták, és még 1808-ban is a magasba törést fejezte ki. Csak 1843-ban jelenik meg a Törvénytudományi Műszótár „via appellata" címszavánál a speciális jogi tartalom, a „felsőbb igazságszolgáltatási szervhez fordul" - vagyis bírói ítélet elleni fellebbezés - jelentéssel. Vagy nézzük az „ügy" szavunkat, mint megintcsak nyelvújítási kifejezést. Feltehető, hogy azért mutatkozott alkalmasnak a nyelvújítási célra, mert akkor még élt a köznyelvben, vagy valamelyik tájnyelvben a káld gyökerű 18 régi magyar (etnikai, tájnyelvi) szavunk eredeti víz, folyó-víz jelentése, amely még ma is él az erdélyi Feketeügy folyócska nevében. Valószínűleg már a régiségbeli jelentései között is szerepelhetett a „folyamat" tartalom, de mindenesetre hamar alakulhatott ki, mert a Hármaskönyv legelső magyar fordításaiban (1534ből) 19 már szerepel az „ügy" kifejezés „eljárás" értelemben, párhuzamosan a ,pernek folyása" és ,perfolyam" kifejezésekkel; majd az 1560 körüli időből a Magyar Nyelv Történeti Etimológiai Szótára; Magyar Nyelv Értelmező Szótára; Régi Magyar Glosszárium. Klaniczay-Kristóf-Pócs szerk.: Magyarországi boszorkányperek I-II. kötetében. Bp., 1989. Magyar Nyelv Történeti Etimológiai Szótára. Lábat, René: Manuel d'Épgraphie Akkadienne, Paris, 1963. A már 1539-ben elkészült, de csak 1565-ben kinyomtatott ,fllagyar Decretum, kyt Weres Balas deákból, tudni illyk, a Werbewczy Istwan Decretomabol, melyet Tripartitomnak neveznek, magyarra fordított", Debrecen, MDLXV.; Heltai Gáspár kiadása Kolozsvárott (1571); Laskai János fordítása Misztótfalusi Kiss Miklós nyomdájából, 1589.
