Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 20/1998 (Győr, 1998)
A JOGALKOTÁS ÉVSZÁZADAI - Szádeczky-Kardoss Irma: A jogi szaknyelv történeti kutatási szerepe
Gyöngyösi szótár alapján ,peres eljárás" jelentését, 1652-ból pedig már az ügyfél kifejezést is nyilvántartják az értelmező' szótárak 20 . Még a XVII. századi perek iratanyagában is tapasztalható az „asszony" kifejezés úrnő (domina) értelemben való alkalmazása. Van olyan véleménj', amely szerint ez a megnevezés familiáris körben volt általánosan használatos. Nekem ettől némileg eltérően az a (még további kutatást igénylő) tapasztalatom, hogy a familiáris körben használatos ugyan, de nem mindenütt, hanem ugyanazon földesúri birtokláncolaton belül is - tájegységenként változóan. Ami a háttérben a honfoglalás korának település /telepítés-történeti viszonyaira utalhat, mert az asszony az alán „akszin"-ból ered, és az alán nyelvben úrnőt jelentett. (így itt igen komoly esély van az etnikai jelző szerep érvényesülésére.) Archív, főleg latin, de adott esetben magyar nyelvű anyagban is, találkozhatunk olyan, ma már szószaporításnak, túlfogalmazó hivatalos-nyelvi cifrázásnak tűnő fogalomsorral, hogy „... ítéltük, határoztuk és végeztük vagy /és rendeltük ..." Pedig az egyes szavak korabeli szemantikája szerint ez korántsem volt valamiféle hivatalos fontoskodás, hanem nagyonis a jog rendeltetését, a. jogbiztonságot szolgáló szakszerű differenciálás fontosságát jelzi. (És nemcsak itt, hanem más hasonló szókapcsolatokban is.) Ma ez a három kifejezés ugyanazon fogalom, a /hivatalos/ döntés szinonimájának, legjobb esetben a „döntés" gyűjtőszó fogalomkörében egy-egy speciális jogági vagy érdemi/eljárási verziónak számít. Régen - egyes jelek szerint - mindhárom kifejezés más-más tartalommal, ugyanazon hivatalos döntési folyamat egy-egy mozzanatát jelentette. Közülük az „ítélet" elsődlegesen az egyéni véleményalkotást, a „határoztuk" a döntés testületi jellegét, a „végzés" és a „rendel/kez/és" pedig mindezek végeredményét, magát a döntést jelölte (még az un. fejedelmi többes használata mellett is), a „végzés" általában a jogvitás esetekre szólóan, a „rendelkezés" pedig inkább általános hatállyal. Virág Benedek írja a régi ítéletekről és törvényekről - de minden ítéletre és törvényre érvényes igazsággal -, hogy azokból „megismerhetni akkori állapotját az országnak". 21 S valóban! A török hódoltsági idő országmegtartó küzdelmeinek mindenek fölé emelkedése, majd Magyarországnak a Habsburg birodalomba való beolvasztási törekvésekkel szembeni függetlenségi küzdelmei határozzák meg azt a folyamatot, amely nálunk oly soká tartotta meg hivatalos nyelvként a latint, és oly lassan vezetett el előbb a kétnyelvű, majd a magyar nyelvű jogalkotás bevezetéséhez (1836:111. tc. és 1844:11. te). Általában társadalmi „elmaradottságunk" jeleit fedezik fel benne, és a nemesi osztályérdekek dominanciáját, a jog nemesi kisajátítását. No meg anyanyelvünk elszegényedését, a jogi szaknyelvi szókincs fejlődési lemaradását. Holott az egész folyamat idején mindezeknél sokkal többről volt szó. Még a kétségtelen - és a nyelvújítást életrekeltő - szakterminológiai lemaradás hátterében is. 20 Ezzel a speciális jogi tartalommal párhuzamban már 1350-tól él a mai köznyelv által is használt „tény, történés, megtörtént dolog,... bonyodalmas tennivaló, ... ítélet alapjául szolgáló, megvizsgálandó tett, bűntett, illetve valakinek helyzete, sorsa" jelentésű tartalmi változat is. Ami talán egy más eredetű kifejezés hasonló hangalakkal, avagy inkább a közös gyökérről származó szó, de egy másik etnikum nyelvében felvett, közeli bár, de szakterminológiai értelemben más tartalommal. 21 Virág Benedek /válogatás/: Magyar Századok. Magvető, 1983.
