Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 20/1998 (Győr, 1998)

A JOGALKOTÁS ÉVSZÁZADAI - Szabó István: Az alkotmányosság helyreállítása

SZABÓ ISTVÁN AZ ALKOTMÁNYOSSÁG HELYREÁLLÍTÁSA (Magyarország 1919/1920) 1919. augusztus 1-én véget ért a tanácshatalom Magyarországon. A proletárdiktatúra bukását követően megkezdődött a polgári államberendezkedés újjáalakítása. A forradalmak az 1918 előtti államhatalmat teljesen szétzilálták, a központi szervek közül csak a kormány működött. Ennek az egyetlen szervnek valamilyen áthidaló megoldást kellett találnia, amellyel az államéletet újra tudja indítani. Az első eldöntendő kérdés az volt, hogy az 1918. november 16-át, vagy az 1919. március 21-ét megelőző állapotokhoz térjenek-e vissza. Az 1919 augusztusának első hetében működő Peidl-kormány bízott abban, hogy meg tudja szerezni az antant támogatását, s az őszirózsás forradalom által kialakított politikai rendszer helyreállítható. Ezen törekvéseit elég jól fémjelzi, hogy a kormány rendeletei a „Magyar Népköztársaság kormánya" elnevezés alatt kerültek kibocsátásra, vagyis az 1918. november 16-i Néphatározat által megjelölt államformát tekintették hivatalosnak. Budapest román megszállása, illetőleg az antant támogatásának hiánya miatt a Peidl-kormány lehetetlen helyzetbe került, s hamarosan meg is bukott. Friedrich István kormányát már József főherceg, mint kormányzó nevezte ki. Ez azt jelezte, hogy az államélet az 1918 novembere előtti szálakhoz ért vissza. Az alkotmányosság helyreállításában a döntő szót azonban nem a kormány mondta ki. Az államélet újraindításához törvényhozó testületre volt szükség, amely ezt a kérdést legitim módon rendezni tudja. Ennek megválasztása viszont jelentős alkotmányjogi problémákat vetett fel. Az 1910-ben választott országgyűlés működését több okból sem lehetett helyreállítani, bár formálisan még létezett, mivel 1915-ben a háború lezárását jelentő békeszerződést követő hatodik hónapig meghosszabbította a mandátumát. 1918. november 16-án a képviselőház ugyan feloszlatta magát, de a korabeli közjogi felfogás szerint az országgyűlés feloszlatása kizárólagos királyi jog volt, ami miatt az alsóház említett intézkedése érvénytelen volt. Működésének felújításához viszont a király általi összehívására lett volna szükség, a királyi hatalom gyakorlása viszont vis maior folytán szünetelt. Az ország területi szétesése miatt összehívása még ezen probléma kiküszöbölése után is nehézségekbe ütközött volna. Az alapvető kizáró okot viszont az jelentette, hogy az antant megkívánta az általános választójog alapján megválasztott törvényhozás összeülését. Ennek oka az volt, "hogy a békeszerződést egy megfelelő legitimációjú parlamentnek kellett becikkelyeznie. A forradalmak után az 1918 előtti parlamenti struktúra változatlan helyreállítása belpolitikai okok miatt sem volt lehetséges. A megoldást az jelentette, hogy a kormány rendeletet alkotott a választójogról (5985/1919. ME. sz. rendelet), amely alapján 1920 januárjában nemzetgyű1 1915:IV.tc. 2. §. 2 Bölóny József: Magyar közjog, II. kötet, Bp. 1943, 243. old.