Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 20/1998 (Győr, 1998)

A JOGALKOTÁS ÉVSZÁZADAI - Stipta István: A vármegyék alkotmánybiztosító szerepköre

Deák Ferenc 1868-ban kifejtett álláspontja eldöntötte a kérdést. Vitatta, hogy a megyéket a törvénytelen rendeletek félretételének joga bármikor megillette volna. Nézete szerint a megyék csak a törvénytelennek vélt felsőbb rendelet elleni felírási joggal élhettek. Ha az uralkodó vagy a kormányszék ragaszkodott az elhatározásához, a megye köteles volt azt végrehajtani. Ennek megtagadása esetén legtöbbször királyi biztost küldtek ki. Ha a megyék sérelmezték az eljárást, a legközelebbi országgyűlés eló'tt panasszal élhettek. A leggyakrabban idézett 1823-25-ös közjogi konfliktus kapcsán valóban meg kell jegyezni, hogy ekkor az uralkodó és a rendek közötti ellentét oka nem végrehajtási kérdés volt. A magyar politikusok azt sérelmezték, hogy az uralkodó az újoncokról és az adóról országgyűlési döntés nélkül akart határozni. A félretételi jog kérdésében egy jogértelmezési tévedésre is rá kell mutatni. Két törvény (1563:LXXVTII., 1655:LIII.) is rendelkezett arról hogy a törvénytelen felső parancsokat büntetés terhe mellett félre kell tenni. Ez azonban csupán az ítélkezésre, tehát a bírói parancsokra vonatkozott, nem terjedt ki a közigazgatási rendeletekre. ^ Az 1867-ben kormányra került Deák-párti elit az önkormányzatoknak nem kívánt alkotmányos szerepet juttatni. Mértékadó politikusai úgy vélték, egyedül a kormány felelős a rendeletek törvényességéért és alkotmányosságáért. Ennek ellenére úgy gondolták, hogy a vármegyék felirati joga nem sérti a miniszteri felelősség elvét. Az 1870:XLII. tc. ezt az álláspontot érvényesítette: a törvényhatósági bizottság egy ízben felírhatott a törvénytelennek vagy célszerűtlennek tartott rendeletek ellen. Abban az esetben azonban, ha a miniszter ragaszkodott a végrehajtáshoz, azt teljesíteni kellett. A végrehajtás után a vármegye a képviselőházhoz fordulhatott jogorvoslatért. Az 1870:XLII. tc. és a szabályozást átvevő 1886:XXI. tc. a vármegyék alkotmányvédő funkcióját Deák Ferenc 1868-as álláspontja alapján szabályozta, korlátozta felirati joggá. Azonban a haza bölcse sem kívánta azt, hogy a közjogi konfliktusok egyedüli bírája a törvényhozás legyen. Már 1867-ben javasolta egy állambíróság felállítását, amely az alkotmányos természetű közjogi viták esetén független tényezőként dönthetne. Nem rajta múlt, hogy egy ilyen jellegű szerv, a Közigazgatási Bíróság megszervezésére csupán 1896-ban került sor. conglomérait nemzetiségeket, hogy egyik a másik mellett megférhessen" KN.X. 80.old. Az 1870: XLII. tc. vitájában Tisza Kálmán akkori ellenzéki képviselő is akarta, hogy a „rendeletek végrehajtassanak", ezért a törvényhatóságokat nem szabad felruházni azzal a jogkörrel, hogy a „rendeletek törvényességébe kötve azt határtalanul visszautasíthassák, és ne teljesítsék." Azonban a törvénytelenség gyanúja esetén „rögtön egy független, semmi előléptetést bármely pártkormánytól nem várható, párton fölüli bírói hatóság ítéljen" KN. X. köt. 33.old. Ez nyűt kiállás volt a közigazgatási bíróság mellett, melynek bevezetését miniszterelnökként később ő hiúsította meg. Deák Ferenc beszédei 1867-1868. Összegyűjtötte: Kónyi Manó II. kiadás, Budapest, 1903. 407-419. old.