Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 20/1998 (Győr, 1998)

A JOGALKOTÁS ÉVSZÁZADAI - Balogh Elemér: Egy elfelejtett büntető törvény tervezet

nyilván a bíró szabadságában állt az általában alkalmazható szankciók közül kiválasztani az esetre illő legmegfelelőbbet.^ A törvényszéki és más hivatalos eljárásba, anyagi előnyök szerzése végett való jogszerűtlen beleavatkozás büntetése, a magánjogi útra tartozó kártérítés mellett, nyolc naptól három hónapig terjedő fogság. A közösséget érintő határozatok végrehajtását önhatalmúlag megzavarok (a kár megtérítése mellett) a megyei pénztárba 100 forint büntetést kötelesek befizetni — vagyonképtelenség esetén a szankció egy hónap fogság. (III. cikkely, 3.§) Ugyanez a büntetése annak, aki a vámnál vagy révnél a meghatározott mértéken felül szedi be járandóságát. A csavargás büntetése részletesen szabályozott. Csavargók (vagabundi) azok, akik anélkül, hogy nyilvánvaló lehetne tisztességes életmódjuk, hiteles útiokmányok^

8 nélkül ide-oda mászkálnak, titokban elrejtőznek, vagy akik nem válaszolnak, vagy hazudnak a hivatalból eljáró tisztségviselő helyzetük és úticéljuk után való tudakozására. Az ilyen személyeknek, még ha semmilyen más büntetendő cselekményt nem követtek is el, pusztán veszélyes életmódjuk miatt komoly büntetést kellett elszenvedniük: 25 botütést, vagy nyolc naptól egy hónapig terjedő fogságot, valamint (ha ez megállapítható) eredeti lakóhelyükre való visszaküldést, de legalábbis az adott területről való kitiltást. A tervezet itt nem mondja meg világosan, hogy csak az „elkövetés" helyszínének számító város, falu területéről vagy az egész megyéből/kiváltságos kerületből kell-e kitiltani a csavargót. Ha (felmentő ítélet nélkül) visszatért, egytől három hónapig terjedő börtönnel bűnhődött. A csavargót befogadó személynek is hasonló büntetéssel kellett számolnia, sőt az ő helyzete még annyival súlyosabb volt, hogy amennyiben a környékről valami (feltehetően) lopás útján eltűnt, a kárt is ő köteles megtéríteni. (III. cikkely, 5. §) A „fekete munka" elleni küzdelem egy korabeli példája: akik a mezei munkákra útiokmánnyal (legitimus passus) nem rendelkező, ismeretlen embereket vesznek fel, nyolc naptól két hónapig terjedhető fogsággal büntetendők. (III. cikkely, 6. §) Aki a törvényhatóság embereit, kerülőket, csőszöket megtámad, azokat megveri, a testi sértés jóvátételén kívül nyolc naptól egy hónapig terjedő fogságot kapott; ha pedig a verés, vagy megsebesítés súlyos volt, szabályos büntetőpert tettek folyamatba. (III. cikkely, 7. §) Az élet elleni deliktumok között elsőkét az öngyilkosságot „sikeresen" végrehajtó személyekről rendelkezi^ az operátum: büntetést nem rendel, csupán azt jegyzi meg, hogy hamvaikat minden ünnepélyesség nélkül helyezzék el a temetőben. (IV. cikkely, 1. §) Az öngyilkosság „sikertelen" elkövetőjét, azaz annak megkísérlőjét pedig orvosi és lelkészi megfigyelés alá rendeli helyezni mindad27 Nem véletlen, hogy a jogalkotó ezt a tényállást veszi eló're, hiszen közismertek voltak a megyegyűlések gyakorta botrányos lefolyásukról, és hatékony eszköz nem állt a jogszerű állapotok helyreállításához rendelkezésre. Az 1723:57. tc. említése mellett ezért itt a kodifikátorok rögzítették, hogy a rendbontót a közgyűlésről azonnal el lehet távolítani. 28 Az útiokmányok jogosulatlan készítőit, hamisítóit (= nyomdászok, könyvkereskedők) első alkalommal 50 forint pénzbüntetéssel, „visszaesőként" tizenöt nap fogsággal fenyegette a tervezet. (III. cikkely, 16. §)