Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 20/1998 (Győr, 1998)

A JOGALKOTÁS ÉVSZÁZADAI - Balogh Elemér: Egy elfelejtett büntető törvény tervezet

tással megvalósítható cselekmények könnyen lehetnek olyan súlyúak, hogy csakis bűncselekményi minősítés alá lennének vonhatók. Észre kell venni, hogy az 1843/44. évi, ún. Deák-féle (anyagi jogi) javaslatban szereplő bichotom büntetési rendszer e vonatkozásban az 1829. évi tervezetben már tetten érhető: a bűncselekmény egységesen kezelt fogalmi alakzat (Deáknál is: bűncselekmény = bűntett), a tervezet készítői azonban ettől világosan elválasztották a kihágásokat. Ez az a pont, ahol a szakmai és a szaknyelvi genezis kölcsönössége is szépen látható, hiszen a szaknyelv a latin volt, pontos és főleg elfogadott magyar terminológia még nem állt rendelkezésre. Fokozta a nyelvi bonyodalmat, hogy latinul sem tudtak mindent igazán eredeti és találó módon megragadni, hiszen a latin holt nyelv lévén, eredendően csak az antik jogviszonyokat tükröző nyelvi apparátus állt rendelkezésre. A tervezet a delictum politicum kifejezéssel tehát a kihágást illette. A jogalkotók végül függelékként csatoltak a törvénytervezethez egy szintén figyelemre méltó részt, amely a törvényszéki orvosi vizsgálat elrendelésének és lefolytatásának szabályairól rendelkezett (= Instructio circa ordinandas et peragendas medico-legales investigationes et cadaverum sectiones, exaranda item visa reperta et depromenda iudicia medico-forensia, quatenus haec ad delicta et causas criminales referuntur). Ehelyütt csak annyit róla, hogy az igazságügyi orvosi eljárás minden releváns körülménynek pontos és részletes szabályozását adták. Az alábbiakban a fentebb bemutatott szerkezeti egységek néhány fontosabb elemét mutatom be, mintegy illusztrálva a törvénytervezet szakmai színvonalát. 3. Alaki jog Az eljárásjog mindenkor legfontosabb szakasza a bírósági per, azon belül pedig a bizonyítás. A tervezet I. részének VI. cikkelye^ rendelkezik erről a kérdésről, közelebbről magukról a bizonyítékokról, a megillető részletességgel és alapossággal. A német-osztrák jog befolyása érzékelhető azon a megközelítésen, ahogy a tervezet a bizonyítékokat (pontosabban: a bizonyítási eszközöket) osztályozza. H Kiemelten, önállóan kezeli ugyanis a beismerő vallomást, és mellette 10 Itt jegyzem meg, hogy az 1795. évi tervezet feldolgozását adó monográfiájában Hajdú Lajos egy nézetem szerint zavaró fordítási hibát ejtett (és azt következetesen alkalmazta is): a függelékben magyar nyelven közölt tervezet-szöveg az eredeti latin articulus kifejezést rendre a „szakasz" szóval adja vissza. Ez ellentmond a sokévszázados nyelvi hagyománynak és zavaró is. A magyar történeti jogi szóhasználat az articulus fordítására a „cikkely" elnevezést használta (lásd pl. az erdélyi Articuli Novellares = novellaris cikkelyek), és értette alatta a dekrétumok önálló részegységeit, majd később magát a törvényt (= törvénycikkely, törvénycikk). Ezzel szemben a „§" (paragrafus) jel magyarul valóban: „szakasz", ma is így mondjuk. A magam részéről tehát az articulus szakkifejezést a „cikkely" szóval fordítom. 11 A német büntetőjog bizonyítási rendszerét egészen 1848-ig a Constitutio Criminalis Carolina (1532) óta uralkodó kötött szemlélet jellemezte (gesetzliche Beweistheorie), amely kitüntetett helyet biztosított a bizonyítási eszközök sorában a beismerő vallomásnak (= regina probationum); olyannyira, hogy kicsikarása vé-