Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 20/1998 (Győr, 1998)

A JOGALKOTÁS ÉVSZÁZADAI - Balogh Elemér: Egy elfelejtett büntető törvény tervezet

tárgyalja az összes többi bizonyítási módozatot. A vallomásnak tehát olyan bizonyító súlyt kölcsönöz, hogy arra önmagában lehet büntető ítéletet alapítani. 12 Mindazonáltal a vallomás kivételével és tartalmának mérlegelésével kapcsolatban árnyalt és feszes szabályozást ad, ami az egyoldalúság alól felmentést ad. Az a vallomás fogadható csak el hitelesnek, amely önkéntes, világos, teljes, megalapozott, a bíróság előtt elhangzott és szilárd. Ezeket a jogalkotó konjunktív feltételeknek tekinti, bármelyik hiánya elerőtleníti a vallomás hitelét, így ekkor pusztán erre nem alapozhatja a bíró a törvény teljes szigorával lesújtó ítéletét (= poena ordinaria). Önkéntes a vallomás, ha szabályos körülmények között, befolyásolásmentesen hangzik el. A világossághoz az kell, hogy a vallomás ne legyen kétes, csapongó, általános, következtető és ne tartalmazzon sem olyan feltételeket, se olyan megszorításokat, amelyek a per lényegét elhomályosítják. Teljes a vallomás, ha a vádlott nemcsak magáról a bűncselekményről számol be, hanem a tett összes lényeges körülményét is elmondja. Ezt a jogalkotó olyan fontosnak tartotta, hogy ha a vádlott vallomásából hiányoztak e releváns mozzanatok, halálbüntetést egyáltalán nem engedett kiszabni. Ekkor ugyanis felmerülhet az alapos gyanúja annak, hogy a vádlott csak életuntságból vállalja tettét. Azután megalapozottnak tekinthető a vallomás, ha a bűncselekmény bekövetkeztét és releváns körülményeit más tények is alátámasztják. Különösen fontos a corpus delicti megléte — ha semmiképpen sem lehetett produkálni, a vallomás csak félbizonyítéknak számított, és legalább egy, feddhetetlen tanú vallomásával lehetett „kikerekíteni" teljes bizonyítékká.^ Megjegyzendő, hogy süketnémáknak tolmács útján tett vallomása nem tekinthető még félbizonyítéknak sem. (7. §) Végül szilárd a vallomás, ha a vádlott következetesen kitart az általa elmondottak mellett. Ha a vádlott vallomását visszavonja és kielégítően megjelöli annak okát is, a bíró dolga eldönteni, hogy a vallomás semmisnek vagy csak kétségesnek tekintendő-e. Ha a vallomás nem felel meg a fenti, nagyon szigorú és összetett kritériumoknak, a vádlott ellen felhozott egyéb bizonyítékok mérlegelésén a sor. Hiteles bizonyítékot szolgáltatnak a tanúk, a corpus delicti,^ az okiratok és a megalapozott gyanújelek. (10. §) Tanúzási képességgel nem rendelkeztek gett intézményesítette (igaz, egyben korlátok közé is szorította) a tortúra alkalmazását. Vö. Carolina, Art. 45-47, 56, 62, 70, 186. etc.; Stichwort Marter, in: Codex Iuris Bavarici Criminalis. „Quemadmodum sine legitima confessione, aut legali probatione nemo poena affici potest; ita si alterutrum horum adfuerit, poena lege praescripta locum obtinebit." I. rész, VI. cikkely, 1. §. A fél- és töredékbizonyítékok bonyolult hálózata jellemezte a német-osztrák bizonyítási rendszert. Vö. Constitutio Criminalis Theresiana (1769), Theil I, Art. 38. A corpus delicti önmagában nem alkot teljes értékű bizonyítékot (hacsak tettenérés esete nem forog fenn, ami kétségtelenné teszi a bizonyíték-jelleget), hanem csupán mint gyanújel (indicium) vehető figyelembe. (34. §) Figyelemre méltó a gyanújelek önálló bizonyítási eszközként való felvétele; az újkori német büntetőjog általában csak mint a tortúra elrendelésének feltételéül szolgáló körülményt értékelte, s önálló ítéletet csak a poena arbitraria körében lehetett rá