Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 20/1998 (Győr, 1998)

A JOGALKOTÁS ÉVSZÁZADAI - Homoki Nagy Mária: Kodifikáció vagy reformkísérlet

kilenc deputaciót hívott életre, mégpedig a közjogit, amely az országgyűlés, a helytartótanács, a vármegyék és a városok politikai berendezkedésére vonatkozó javaslatokat volt hivatva megtenni, a hadiadó és a katonai ellátás ügyében az ún. „contributionalis és commissariatica" deputaciót, az úrbéri, a kereskedelmi, a vám- és gazdaságügyi, a bányaügyi, a tanügyi és irodalmi, az egyházi, valamint a jogi, azaz a törvénykezési és kodiíikácionális bizottságot. ^ A szó legtisztább értelmében vett reformmunkára, amely az 1791-ben felállított rendszeres bizottságokban folyt, a legjobb időpont II. József halálakor volt. Bármekkora ellenállást váltott is ki tevékenységével, a reformgondolatok mégis megfogantak Magyarországon, és a regnicolaris deputaciókba meghívottak munkája révén ki is teljesedhettek volna. A bizottságok tagjai nem voltak radikális újítók, de tisztában voltak azzal, hogy a nemzet fejlődését csak azzal segíthetik elő, ha komoly, megfontolt, kellően indokolt javaslatokkal lépnek az országgyűlés két háza elé. Ezért bátrak voltak hozzányúlni országgyűlésünk és vármegyéink szervezetéhez, képesek voltak büntetőtörvény-javaslatot készíteni, s volt bennük elég merészség és kitartás ahhoz, hogy szerteágazó magánjogi rendszerünket többé-kevésbé egységes rendszerré próbálják meg összekovácsolni. Ennek az alapos és lelkiismeretes munkának köszönhetően a bizottságok többsége 1793-ra elkészült a rábízott feladattal, egyedül a jogi bizottság „csúszott ki" az időből, mivel munkájukkal csak 1795-re készültek el. E tevékenység során újraszabályozták a törvénykezési szervezetünket, elkészítették a büntetőkódex-, a polgári- és bűnvádi eljárás-, valamint a magánjogi reformtörvények tervezetét. Eljött tehát az az idő, amikor a bizottságokban „megvitatott tárgyakról már teljesen elkészült, indoklásokkal ellátott törvényjavaslatok, az ún. rendszeres munkálatok az országgyűlés elé vitessenek, hogy ott még egyszer az egész nemzet képviselete annak rendje és módja szerint megvizsgálja, átjavítsa, s azután szentesítés végett a király elé terjessze. A kormány törekvése azonban kizárólag abban merült ki, hogy megakadályozza a munkálatoknak az országgyűlés elé jutását".^ Miért akarta a kormány a forradalmi eszméket nem tartalmazó reformmunkálatok országgyűlési tárgyalását megakadályozni? A választ az 1794-95-ben bekövetkezett eseményekkel adhatjuk meg. II. Lipót szintén a birodalom érdekeinek megfelelően engedett a nemzet kívánságának, s hajlandó volt bizonyos reformokat elfogadni. Ezt erősítette Sándor Lipót nádor magatartása is, aki a reformer arisztokrácia támogatásával tevékenyen részt vett a közjogi bizottság munkájában. Magatartása akkor változott meg, amikor fény derült a Martinovits-féle összeesküvésre. Az udvar és velük együtt a nádor már senkiben sem bízott. Eltávolították a reformer arisztokratákat; Zichy országbírót, Ürményi személynököt, s ezzel a magyar ügyek intézése a bécsi államtanácsosok kezébe került ismét. "Az új kormán3'zási alapelveket Sándor Lipót főherceg dolgozta ki ... a nádor most a nemzeti eszmét és felvilágosodást egyképen kiküszöböli az uralkodási 2

Hóman-Szekfű: Magyar történet. V. kötet. Bp. 1936.; Mályusz Elemér: A reformkor nemzedéke. Századok, 1923. ^Mályusz Elemér: A reformkor nemzedéke. Századok, 1923.