Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 20/1998 (Győr, 1998)

A JOGALKOTÁS ÉVSZÁZADAI - Gönczi Katalin: A jogképződés és a jogalkotás problematikája a középkori jogfejlődés tükrében

GÖNCZI KATALIN A JOGKÉPZŐDÉS ÉS A JOGALKOTÁS PROBLEMATIKÁJA A KÖZÉPKORI JOGFEJLŐDÉS TÜKRÉBEN Az 1000 éves magyar jogalkotásra emlékezvén a jogi norma keletkezésének a folyamata is a jogtörténeti vizsgálatok reflektorfényébe kerül, melyre Niklas Luhmann, Jürgen Habermas mellett a német szociológia legjelentősebb képviselője a következő általános meghatározást adta: „A pozitív jog normarendszerének kötelező erejét a döntés alapozza meg, s a jogi norma hatályát is a döntés szünteti meg."

1 A német jogszociológus válaszát történetiségében értelmezve a jogi norma keletkezésének, kötelező erejének eredetéhez, a jogalkotásjogképződés koronként különböző problematikájához jutunk. A modern társadalmakban a jogi norma keletkezése - melynek elsődleges megjelenési formája a törvény és a rendelet - meghatározott jogalkotó személyhez, illetve testülethez, s eljárási rendhez köthető. A társadalom egy bizonyos csoportja magára kötelezőnek fogad el a törvényhozás illetve a rendeletalkotás meghatározott eljárási rendje szerint meghozott magatartási szabályokat. A norma kibocsátója alkotmányos felhatalmazással bír, így a norma érvényesülését a jogalkotó legitimitása biztosítja. A törvényhozás és a rendeletalkotás folyamata párhuzamba állítható a jog keletkezésének középkori vetületeivel: a rendi jogalkotásban a modern társadalmak törvényhozó mechanizmusa vetül elő; az uralkodó által adott parancs, dekrétum megalkotása a kormányzati-államfői rendeletalkotással is párhuzamba állítható; s a városi statutáris jogalkotás a modern kori helyhatósági rendeletalkotás történelmi előzményeként is értékelhető. A párhuzamok természetszerűleg csak bizonyos áttétellel értelmezhetők, s hogy a középkori jogfejlődésről élesebb és árnyaltabb képet kapjunk, tovább kell, hogy gondoljuk e téziseket. A középkori társadalmak jogéletét meghatározó normák keletkezésének vizsgálata ugyanis normacsoportonként és koronként egyedi megközelítési módot igényel. A középkori jogrendben a jogfejlődés európai összefüggéseit szem előtt tartva, a római jog - kánonjog - nemzeti jog triászából irányítsuk figyelmünket a harmadik alkotóelem normáinak fejlődésére. A jogképződés-jogalkotás problematikáját a korábbi jogtörténeti irodalom a szokás és a törvény viszonyaként fogalmazta meg.

2 A jogtörténet-tudomány a kérdést elsősorban Werbőczy jogforrástana alapján értelmezte, mint az Illés József jogforrás-történeti műve alapján igazolható.

3 Eckhart Ferenc Magyar alkotmány és jogtörténetében a kérdés kapcsán a szokás és a törvény viszonyát Luhmann, Niklas: Legitimation durch Verfahren. 3. kiad. Frankfurt, 1993. 141. 1. Lásd példaként a 12. fejezetet Eckhart Ferenc: Magyar alkotmány- és jogtörténet Bp 1946 183-187.1. ' Illés József: Bevezetés a magyar jog történetébe. A források története. Bp. 1910 4-6 fejezet 57-66.1. • J .