Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 20/1998 (Győr, 1998)

JOGTANÍTÁS MÚLTBAN ÉS JELENBEN - B. Kállay István: Karvasy Győrött

democraticus szellem ellem és mintegy közbenjárói szerepet visel az uralkodó és az alsó-kamara közt; Jogtörténeti összehasonlító vizsgálatok alapján úgy látja, hogy a kétkama rás rendszer a célszerűbb. E kérdésben az alábbi főbb megoldási módokat ütközteti: a/ A felsőház „örökös" legyen, azaz tagjai ún. „pair-i családok", akik az elsőszülöttség jogán alkotják a felső kamarát, így egy olyan „morális erőt" képviselnek, amely az állandóság (stabilité) és függetlenség záloga. hl Az ellenvélemény szerint ez az „örökösség" nem egyeztethető össze a polgárok politikai egyenlősége elvével és azzal, hogy „a statusnak legfontosabb ügyei t.i. a' törvények hozása és a' birói hatalom ... valakire csak a vaksors által bízassanak, a' nélkül hogy annak erkölcsössége és szellemi tehetsége ismertetnék ,..".

68 cl Azokban az országokban, ahol a társadalomban már nincs nyoma a hűbériségnek, a felsőház örökösségének elvét kétségbe vonják. Ott a politikai állásfoglalás az, hogy „... a felső-kamara oly jeles egyénekből alkottassék, kik magokat szellemi tehetségük, erkölcsiségők, a' hazának tett szolgálataik s jól alkalmazott gazdaságuk által (notabilité intellectuelle, services rendus, notabilité de fortune) magukat kitüntetik." Itt a francia példát ütközteti a norvégiai val. Franciaországban a paireket a király nevezi ki (számos egyéb feltétel mellett), a legalább 3000 frank adót fizetők közül, míg Norvégiában a választott képviselők maguk közül választják a felsőház tagjait. Akadémiai székfoglalójában Karvasy saját állásfoglalását a következők szerint sommázza: 1. „tán a legjobbnak látszik" a felsőház bizonyos meghatározott részének örök időre történő választása

; a választás jogával egyrészről az uralkodó

, másrészről az alsóház lenne felruházva. Természetesen, külön jogszabály határozza meg azokat a cenzus stb. feltételeket, amelyeknek a felsőházi tagjelölt meg kell feleljen. 2. a felsőház tagjainak száma soha ne legyen olyan nagy, mint az alsóházé. 3. Ami a két kamara egymáshozi és uralkodóhozi viszonyát illeti: mindkét kamara rendelkezik a törvénykezdeményezési joggal úgy, hogy a mindkét kamara által elfogadott tervezetet terjesztik az uralkodó elé. Abban az esetben, ha az indítvány az uralkodótól származik, annak „tárgyalásba-vétele" bármelyik kamaránál megkezdődhet. Kivételt képeznek a „státusnak financziáját" tárgyaló törvényjavaslatok, amelyek „mindig az alsó-kamarában veendők tárgyalás alá, és az ezekre nézve az alsó-kamarában tett határozatokat a' felső-ház vagy elfogadhassa, vagy félre vethesse, de ne módosíthassa".69 4. Mindkét kamara jogosult kérelmeket elfogadni, akár állampolgáriak azok, akár testületiek, akár sérelmek orvoslását igénylik, akár indítványokat tartalmaznak. 5. A képviselők állításaikért szükség esetén rendre utasíthatók saját kamarájukban, de nem büntethetők. b

'Ld. 66. Íj. 170. p. 68

Ld. 66. Íj. 171. p. 69

Ld. 66. Íj. 172. p.