Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 20/1998 (Győr, 1998)

A JOGALKOTÁS ÉVSZÁZADAI - Szádeczky-Kardoss Irma: A jogi szaknyelv történeti kutatási szerepe

gunk első évszázadaiból sem. Jogszabályt még hosszú ideig hiába keresünk az anyanyelvünkön, és a joggyakorlat magyar nyelvemlékei is csak abból a korból maradtak ránk, amikortól írásbeli anyagunk egyáltalán fennmaradhatott. Abból a Nagy Lajos korából származó, a nádori közgyűlésen a korábbi közfelkiáltás helyett kvázi vádemelési tevékenységre hivatott 12 esküdt „hivatali" esküjének formulájából azonban, amely végig magyar nyelvű, jogéletünkről sok minden kiolvasható. Elsősorban az, hogy ha az esküdtek (Jurati assessores) magyar nyelven tettek esküt, akkor a latin nyelv ismerete korántsem állt olyan színvonalon, hogy az egész ítélkezési tevékenység latinul folyhatott volna. Annak csak az írásbeli dokumentumai jelentek meg latin köntösben. (Bizonyos, hogy I. Béla király és Hunyadi János kormányzó magyarul tettek esküt, Károly Róbert pedig magyarul is, mert a latin nyelvű eskü, „kyt nem ért az ország", emiatt érvénytelen lett volna.) A másik fontos tanulsága ennek az esküszövegnek az, hogy - mint látni fogjuk - a magyar nyelv Nagy Lajos korában, három és fél évszázaddal a latin nyelvű jogalkotás bevezetése és körülbelül kétszáz éves rendszeresen latin nyelvű kancelláriai írásbeliség után is, naprakészen és közérthetően volt alkalmas a jogi relevanciák kifejezésére. íme, az esküszöveg 1351-ből (nem betűhíven, hanem modern olvasatban): Jsten téged úgy segéljen, Szűz Mária melletted te végnapodon úgy támadjon, Istennek minden szenti teérted úgy imádjanak, Isten teste végnapodon méltán neked úgy méltóztassék; szörnyű halállal úgy ne vesszél el, föld tetemed úgy fogadja, halva harmadnapon úgy ki ne vesse; Isten színét te végnapodon úgy láthassad, örök pokolban úgy ne temettessél; és magol magod úgy ne szakadjon, hogy urunknak, Lajos királynak és szent koronájának való hívség tartásodra minden orvot, tolvajt, gyilkost, kacért Ikacirt ?/, Ember etetőket, bűvösöketbájosokat, házégetőt, szentegyháztör őt, félhiten valót, és ki ország veszedelmére pogányoknak segítségére avagy tanácsával volt, az levél költőket, pecsét likasztókat [ti.: oklevél hamisítókat] és kik ezekkel élnének [ti.: a hamis oklevél felhasználóit], és mindeneket azokat, kik urunk Lajos királynak és [az] országnak és szent koronájának ellene és veszedelmére törekedők volnának, igazán megmondod, megnevezed és kiadod, és meg nem tagadod, és irigységben avagy gyűlölségben senkit el nem vesztesz, és igazat nem hamisítasz, hamisat nem igazítasz, ezeket meg nem hagyod sem kedvért, sem adományért, sem gyűlölségért, sem félelemért, sem barátságért, semmiért is, és mi beszéd közöttetek lenne, azt titkon tartod és ok nélkül senkinek meg nem jelented, meg sem mondod, Isten téged úgy segéljen és az Szent Kereszt".

11 Az egész szöveg, elejétől a végéig, magyar nyelvű. A közzétett olvasat szerint is csupán egyetlen szó van benne, amely talán idegen eredetű: a „kacér", ha ugyan helyes a mai olvasata - ezt a szöveget közzétevő Bónis György is még ellenőrizendőnek írja -, és nem „kacir" szerepel valójában az esküszövegben. Az értelmező szótárak szerint

12 a „kacér" a németből átvett latin eredetű kifejezés, előfordulásai 1374-től ismertek, eretnek, szodomita, bűnös, elvetemült Közli Bónis György: i. m., majd az ő nyomán Kovács Ferenc: A magyar jogi terminológia kialakulása. Akad. 960. 111. old. A Magyar Nyelv Történeti Etimológiai Szátára; A Magyar Nyelv Értelmező Szótára.