Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 20/1998 (Győr, 1998)
A JOGALKOTÁS ÉVSZÁZADAI - Szádeczky-Kardoss Irma: A jogi szaknyelv történeti kutatási szerepe
ember jelentéssel. A „kacir" viszont korabeli ótörök gyökerű, s feltehetően általunk is használt türk-magyar szó, melynek török nyelvű változataiban ma is felismerhető a szökés alapfogalom mellett a szökő - szöktető, menekül - menekülni hagy tartalom. Talán éppen a kacér szorította ki a magyar köznyelvből, egyrészt a hangzási hasonlóság révén, másrészt azért, mert a kacir, mint türk szó, a magyar nyelv egészében „csak" egyik tájnyelvi (etnikai) szinonimája volt a fogalomnak, s könnyen volt helyettesíthető más tájnyelvi, de közérthető szinonimákkal vagy azok valamelyikével, elhagyva emezt az idegenből vett hasonló hangalakú kifejezés beilleszkedése javára. Mindezek mellett, ha a kétes - kétesélyes - olvasatot a szövegkörnyezet logikai összefüggéseiben értelmezzük, akkor nagyon valószínűnek látszik, hogy a formula a „kacir '-t tartalmazza, mert az eretnek jelentésű „kacér"-ral rokon fogalmak körét, az egy bokorba fűzött szentegyháztör őt, félhitenvalót és pogányt - ez is mind vallási relevanciájú fogalom, akárcsak az eretnekség - külön csoportban később sorolja fel, míg a „£acir/kacér" egy másik természetű fogalmi körbe ékelve szerepel, együtt az orvokkal, tolvajokkal, gyilkosokkal, ember etetőkkel, házégetőkkel. Igaz ugyan, hogy az emberétetők és házégetők közé a mai fogalmak szerint „pogány" színezetű „bűvösök-bajosok" is beékelődnek, de ez meglátásom szerint - nem feltétlenül teremt összekötő hidat a netáni kacér (eretnek, elvetemült) tartalma és a pogányok-szentegyháztörők-félhitenvalók fogalmi köre között, mert a bűvölés-bájolás, mint közismerten mások kárára törő boszorkányság, a gyógyító mesterségen keresztül az emberétetéshez, az egyéb rontó bűvölések között a tűzokozáshoz is kapcsolódhat, s velük egy fogalmi körbe sorolható. Annál is inkább, mivel a gyógyító mágiát és a mágikus rontást, úgy is mint vagyonbeli károkozást, ugyanazon „szakmai" kör, a potenciális boszorkány gyógyító-füves asszonyok s férfiak - a vének - hivatásos tevékenységének tekintették, még jóval későbbi századokban is. 13 Mindezekkel együtt a magyar „kacir" mellett szól - az idegenből jött „kacér" ellenében - az is, hogy ezen esküszöveg-dokumentumról, a szöveg-elemzés nyomán, mind Bónis György, mind Kovács Ferenc úgy vélik, hogy egy korábbi ősformula átirata. (A hitszegést, esküszegést büntető törvények utalnak arra, hogy már Szent István korában is megeskették a törvénykezés résztvevőit. A bírói esküről szóló első törvény-emlékünk pedig az 1435. /II./: 1. tc.) A szövegbeli elhelyezés és a fogalmi összefüggések tehát arra utalnak, hogy ez a forrás nem az idegenből vett „kacér" legrégibb előfordulása, hanem a régi magyar „kacir"-nak talán egyetlen nyelvi emléke. S ha igen, akkor olyan nyelvi emlék, amely nemcsak ősi anyanyelvi szókincsünk egyik egyszerű eleme, hanem olyan ősi szavunk is egyben, amely speciális jogi tartalma révén, szakterminológiai jelentőségében is a legrégibbek közé tartozik 14 . (Az olvasat pontosítása - amint ezt már a nyelvész is megállapította - itt is további kutatást igényel.) A régi magyar jogi szakszókincs korai forrásai között igen hasznosak a formuláskönyvek magyar nyelvű szövegei - mint például ez az esküminta is -, a korabeli magyar jogi szaknyelv egészének vizsgálatára, a szakkifejezések pon13 Klaniczay-Kristóf-Pócs: Magyarországi boszorkányperek, I-II.kötet. Bp., 1989. 14 Gabain, A. von: Alttürkische Grammatik.; továbbá mai török-magyar szótárak.
