Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 20/1998 (Győr, 1998)

A JOGALKOTÁS ÉVSZÁZADAI - Oriné Fodor Márta: Az egyesülési szabadság és a félállamiság jelenségének jogi kapcsolata történeti példák tükrében, a polgári kor kezdetén

tc. 4. §) Előfordulhatott, hogy a földesúr erdejében a jobbágyok a haszonvétet kizárólagosan gyakorolták (29. §). Makkoltatás saját szükségletre megengedett volt. (1836. évi VI. tc. 4. §.) Megkülönböztethető: - Uraság által lakóhelyük körül kihasított kizárólagos használatú erdő (1729. III. 22. cikkely) - Nemesi közbirtokossági erdő - Közös, község(községi tisztviselők), uraság, jobbágyok által használt erdő - Községi erdő szerződés vagy ítélet alapján (1836. évi VI. tc. 23. §). A hasznosítást, kereskedést taksa ellenében az elöljáróság határozza meg. - Jobbágytelki állományt kiegészítő, a jobbágy által kizárólagosan használt erdő (1836. évi VI. tc. 4. §). A mezei rendőrségre való felügyelést és bíráskodást az 1840. évi 9. tc. szabályozta.^ A jobbágyok egymásközötti, vagy földesuraiknak, vagy más földesuraknak okozott erdei kár eseteiben, ahol a kár egyszeri megtérítésének büntetés és bírságolás nélkül volt helye, ha a kár 60 forint (6. §). értéket meg nem haladta, az úriszék bíráskodott. Az erdőkben történt károk megbecsülésére a bíró ahhoz értő embereket alkalmazott (9. §). Összegzésként: A község mint korporáció életében a földesúr egyszemélyben több szerepet kapott. A közös használatú erdő esetében a fahasználat mértékének megállapításánál, az erdővágás megóvás rendjének kialakításánál közjogi hatalomként, továbbá a viták, károkozások elbírálásánál. A községi bíró a fahasználat mértékének megállapításánál és a bíráskodásban kapott szerepet. Az 1836. évi 12. tc. rendelkezett az összesítési eljárásról, mely a községi közös határban gyakorolt közös haszonvétel mértékének szempontjait és alapját rögzítette, továbbá kimondta az eljárás kötelező lefolytatását, a haszonvételek értékének megfelelő területkihasítást. Az 1836. évi 12. tc. és az 1848. ápr. 11.-i 10. tc. 4. §-a lehetővé tették, hogy a faizásra használt terület elválasztására az alispáni szék előtt eljárás induljon. A 7. § az erdőállomány megóvására vonatkozóan az 1807. évi 21. tc.-t fenntartotta a benne szabályozott megyei felügyeleti joggal. Összességében a fenti törvénycikkekben foglaltak lehetővé tették volna a községi, és azon belül elkülönült erdőgazdálkodás kialakulását. (Az arányossági jogosultságok érvényesítése kiköveteli az elkülönített gazdálkodást, hisz a községek önkormányzata megerősödött.) Az erdőkbeni károsításokról szólva (1. §) a megyékben a járási és kerületi szolgabírákra szabad királyi és kiváltságos mezővárosokban pedig a városi kapitányokra ruházta (3. §). A helységekben és a nem kiváltságos városokban a helybeli nem kiváltságos városokban a helybeli elöljáróság 12 forintot el nem érő kártétel esetén bíráskodott, a fellebvitel az illető szolgabíróhoz és onnét a megyei törvényszékre történik. Ha három nap alatt nem jár el, akkor a szolgabíró volt köteles bíráskodni. A földesurak és nemes személyek ügyeiben a szolgabíró járhatott el. Nemes községekben, vagy közbirtokosságokban helybeli rendezett tanács, vagy hadnagy a mellette lévő esküdtekkel bíráskodott a határban történt kártételekről, ha a kár a 24 forintot nem haladja meg. Fellebvitel a megyei törvényszékre történt.