Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 20/1998 (Győr, 1998)

A JOGALKOTÁS ÉVSZÁZADAI - Oriné Fodor Márta: Az egyesülési szabadság és a félállamiság jelenségének jogi kapcsolata történeti példák tükrében, a polgári kor kezdetén

Az 1849. okt. 25-i magyar koronatartományi közigazgatási szervezet ideiglenes szabályozása értelmében a megyefőnök nevezte ki a községi bírót, elöljárókat, és jegyzőt. Felettük a fegyelmi jogkört a kerületi főispán gyakorolja. 1850 februárjában megszűnik a közigazgatási szervek bírói hatásköre. 1853-ban kialakul a véglegesnek mondott közigazgatási szervezet, a községi tisztségviselők továbbra is kinevezettek, lényeges módosítás, hogy a szolgabíró ismét viszszakapja bírói hatáskörét. Szakigazgatási szempontból fontos, hogy a helytartótanács osztályait az öt katonai kerületre dekoncentrálják. Az erdőhasználatot érintő terület-elválasztás az 1853. évi március 2-i úrbéri nyílt parancs alapján tovább folytatódott: a 10. § szerint a volt jobbágyoknak az eddig faizások tartós biztosításának megfelelő erdőrészt abból a földesúri erdőből kell kihasítani, ahol azt addig gyakorolták. A kihasított erdőrészben mindegyik fél teljes használati joggal rendelkezik az erdőrendőri szabályok megtartása mellett, ez a határozat érvényes az egyesek és a községek számára már kihasított erdőkre is. A 11. § szerint ha a kihasítandó rész területi nagyságában a felek nem tudnak megegyezni, akkor az 1855. dec. 25-i miniszteri rendelet*^ alapján megyénként felállított úrbéri törvényszékek állapítják meg szakértő bevonásával. Nyolc zsellérre egy egész telek után járó rész jut. Egy telek után rendesen 2-8 hold, kivételesen ennél is kevesebb, vagy legfeljebb 12 hold jut. 12. §: A lelkészek 1, a tanítók fél teleknek megfelelő részt kaptak. 13. §: A kiszakított volt jobbágyi, lelkészi, tanítói erdőrész község erdőnek tekintendő és a közigazgatási hatóságok felügyelete alatt áll. A község eltekinthetett az erdőosztástól, helyette évi failletményt állapíthatott meg.63 A 1856. július 26-i Cs. k. magyar főerdőfelügyelőség körrendelete közli az összes alárendelt hivatallal és hatósággal a kárpótlás alapjául szolgáló fahasználat megállapításának elveit.64 Az 1860. évi Októberi Diploma után a bírókat és elöljárókat a községi gyűlés választja, tehát az önkormányzat helyreáll. A kiegyezés után az 1871. évi 18. tc. alapján a községi képviseletet bevezetik. A választás elvét csorbítja a nyers virilizmus intézménye, a képviselőtestület fele az adófizetés alapján tölti be tisztségét. A képviselőtestület hatáskörébe tartozott többek között a községi vagyonnal történő rendelkezés (gazdálkodás), ennek keretében olyan feladatok ellátása, amit az egyes gazdálkodó egyedül nem képes biztosítani.^5 Az 1871. évi 53. tc. megteremtette az összhangot az 1848. évi 9., 10., 11., 12., 13. tc.-ek és az 1849-1861 között kibocsátott úrbéri tárgyú rendeletek, az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok 6. részében megállapított szabályok között. Ennek 32. paragrafusa is lerögzíti, hogy a volt úrbéresek számára kihasítandó erdőtér, mint ezek közös erdeje kezelendő és a gazdálkodás a kibocsátandó szabályok szerint a közigazgatási hatóságok felügyelete alatt gyakorlandó. 2 Magyar Törvénytár 1836-1868. évi törvénycikkek Bp.1896. 233. 1. Vö.: Wenzel Gusztáv: Az ausztriai általános polgári törvénykönyv magyarázata, Pest 1854 6667. 1. ^ Magyar Erdészeti Oklevéltár I.-III. kötet. Szerk.: Tagányi Károly, Bp., 1896. 3. k. 547-552 1 Szita János: A magyar alkotmány történetének vázlata 1848-1945. Pécs, 1993. 234-237. 1