Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 20/1998 (Győr, 1998)

A JOGALKOTÁS ÉVSZÁZADAI - Oriné Fodor Márta: Az egyesülési szabadság és a félállamiság jelenségének jogi kapcsolata történeti példák tükrében, a polgári kor kezdetén

viszont az 1869. évi 4. te, ami elválasztotta az igazságszolgáltatást a közigazgatástól. Az 1871. évi 18. tc. a községeknek szélesebb vagyonkezelő', rendeletvégrehajtó hatáskört adott. Az 1872. évi 8. tc. megszüntette a céheket. Az egyesületi törvényt pótló 1508/1875 eln. BM sz. körrendelet fontos jellemzője, hogy célcsoportokat határozott meg, és megtiltotta jelentősen eltérő célok egyetlen egyesületen belüli kitűzését. E célfeldarabolási technika egyrészt komoly akadályt gördített a politikai egyesületek - sok célhoz kötődő - gyakorlati befolyásolási képessége elé, másrészt megkönnyítette a felügyelet szakosodását, esetleges későbbi intézményesedését. Ugyanezen rendelet értelmében az alapszabálytervezet benyújtása után 40 nappal az egyesület ideiglenesen megalakultnak tekinthető volt egészen az engedély megtagadásáig. Csak az alapszabály láttamozása után volt véglegesen megalakultnak tekinthető. Ezt a rendszert nevezte Ereky István „névleges, speciális magyar egyesületi szabadságnak". Hozzáteszem, ez lényegében szabadnak mondott engedélyezési rendszer volt, mely „normatív" szokásjog szerint alakult. A magyar szabályozás csak a közjogi korlátozás eszközét ismerte.^

2 A rendi kor nemesi egyesülésszabadságának egyik garanciája volt például a fegyverviselési jog, a kiépülő polgári szabadságot ilyen súlyú garanciákkal már nem támasztották alá. Ha megvalósul a nemesi jogkiterjesztéses érdekegyesítés programjának következetes végigvitele, akkor ez nem maradt volna el. Ennek is betudható, hogy hosszabb távon megnyílhatott a lehetőség a területen kívüli hatalomnak kiszolgáltatott szűkebb csoport által irányított állami akarat-kifejezés előtt. Tisza Kálmántól kezdve a kormányok meglehetős sikerrel befolyásolták az országgyűlési választásokat. 3.2. Az egyesülési szabadság első nagy próbája volt a honvédegyletek és a' demokrata körök mozgalma 1867/68-ban. 3.2.1. A honvédegyleteket a kor egyesületei közül annak a felismerésnek tudatos hordozása emelte ki, hogy az önálló magyar állam fejlődése legfőbb garanciájának 48-ban is az önálló magyar honvédség bizonyult. Ezt a felismerést 1867-ben országos szerveződés útján fejezték ki, s bizonyosra vehető, hogy a mozgalmuk nyújtotta erőt felhasználva született meg 1868 végén a politikai akarat a közös véderő kiegészítő részeként szolgáló „önálló" magyar honvédség felállításáról. Természetesnek tűnt számukra, hogy az 1848-as törvényekre hivatkozó kiegyezéskori magyar alkotmányos állam céljai felett őrködjenek és megvalósításukban cselekvően közreműködjenek. A honvédegyletben történő egyesülés az érdekkapcsolódás különböző módozatai alapján történt. A segélyezésben, nyugdíjazásban érdekeltek és a felállítandó honvédseregben alkalmazást keresők mellett, a politikai indíttatásúak is megtalálhatók. Az 1867-1890-ig feldolgozott Baranya megyei honvédegyleti iratok feltárták, hogy szoros összefonódás volt az 1861-es megyei bizottmány, Oriné Fodor Márta: Adalékok a burzsoá kori egyesületi igazgatási jog előtörténetéhez, az egyesületi fogalom kialakulásához. Jogtörténeti tanulmányok. Emlékkönyv Csizmadia Andor 70. születésnapjára. Pécs, 1980. 297-309. 1.