Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 20/1998 (Győr, 1998)

JOGTANÍTÁS MÚLTBAN ÉS JELENBEN - Mezey Barna: Egyetemek és jogakadémiák

MEZEY BARNA EGYETEMEK ÉS JOGAKADÉMIÁK (A jogi oktatás kezdetei és fejlődésének tendenciái Magyarországon) 1. Kezdetek A politikai (államtani) ismeretek és a jogtudás a szakszerű államapparátus működésének alapfeltétele. Az írásbeliség és a jogi írásbeliség megjelenése (valamint az ezzel kapcsolatos ismeretek elsajátítása) szorosan összefügg a megszaporodó kormányzati, igazgatási és törvénykezési feladatok szervezett ellátásával, a tervezett államüzem működésével. A jog- és államtudományok elsajátítására és a gyakorlati jogi tapasztalatok megszerzésére irányuló képzés így hazánkban lényegében egyidős a keresztény állammal 1. A Szent István kápolnájában (capella regia) dolgozó jogismerő klerikusok az egyház ekkor még kizárólagos műveltségi monopóliumának birtokában tevékenykedve jogi ismereteiket az egyházi iskolák keretében és európai királyi udvarok mindennapi gyakorlatában szerezték meg.^ A magyar államalapításban tevékeny részt vállaló egyház írástudói (klerikus jogászai és diplomatái) az első évszázadok természetes jogalakítói a királyi udvarban.^ A világi jogtudók felbukkanása a magyar jogéletben a 14. században konstatálható. Addig a világi hatalom és az egyház elkeseredett harcot folytatott a papi-értelmiségi réteg fölötti befolyás megszerzéséért-megtartásáért.^ A 14-15. század kancelláriájában alakult ki a litteratusoknak az a csoportja, mely később forrásává vált a világi jogtudó értelmiségnek. Ez a deákréteg vállalta át az állami adminisztráció terhes aprómunkáját, míg a nagyműveltségű, tudományos képzettségű, a nyugat-európai egyetemeken képzett tanult jogászok a kápolna környékén csoportosulva főként diplomáciával foglalkoztak, illetve az egyházi bíráskodásban hasznosították ismereteiket.^ A jogi írásbeliségnek ez a párhuzamossága az oktatásban is megkettőzte a képzés és az ismeretek megszerzésének útjait. A mind nagyobb elvárásokkal fellépő állami közigazgatás jegyzőigényét, a kiépülő hivatalok és kancelláriák növekvő notariuskörének személyi hiányait, a vármegyei és bírósági szervek jogismerők iránti szükségletét volt hivatva kielégíteni az akadozva meginduló világi jogi oktatás. A jogtudást két úton szerezhették meg az állami karrier felé igyekvők: a praktikumban illetve az egyetemi (akadémiai) képzésben. Kumorovitz L. B.: A középkori magánjogi írásbeliség első korszaka, In: Századok 1963., 27. Békefi R.: A káptalani iskolák története Magyarországon 1540-ig, Budapest, 1910.; Bónis Gy.: A jogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyarországon, Budapest, 1971., 17.o. Bónis Gy.: Hűbériség és rendiség a középkori magyar jogban, Kolozsvár, 1947., 81.o. Hajnal I.: írásbeliség, intellektuális réteg és európai fejlődés, In: Károlyi Emlékkönyv, Budapest, 1933., 190.o., Továbbá Bónis Gy.: A jogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyarországon, ih. 36-37.0 Bónis Gy.: A Capella regia és a pécsi egyetemalapítás, In: A 600 éves jogi felsőoktatás történetéből, Pécs, 1968., 24-25.0., továbbá Bónis Gy.: Középkori jogunk elemei, Budapest, 1972., 14..0