Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 20/1998 (Győr, 1998)

JOGTANÍTÁS MÚLTBAN ÉS JELENBEN - Mezey Barna: Egyetemek és jogakadémiák

2. A gyakorlati képzés Hosszú évszázadokon át a gyakorlati képzésben a jogismeret megszerzésének főbb terrénuma az állami hivatal: állami tisztségviselők mellett, kancelláriákon, törvénykezési fórumokon^, valamint a egyházi hiteles helyek^ szolgálatában dolgozva sajátították el a szakmát a jövő szakemberei. Ennek részletes elemzését adja többek között Bónis György formuláskönyvi elemzéseiben^ A 15. században elterjedő, majd általánossá váló ügyvédi tevékenység kialakította a patvaria jelentőségét a gyakorlati jogászképzésben. Hogy itt milyen szisztematikusan folyt az oktatás, arra tanúság Molnár Ferenc ügyvéd sokat idézett Patvarista Novitiusa, melyben a rendszeres képzés pontos leírását adta. A könyvecske „Előzetes figyelmeztetés"-e (Bevezetése) hűen tükrözi a gyakorlati oktatás lényegét: „nem a madarak részére kell hidat verni, hanem inkább a gyalogjáróknak".^ Az elméleti oktatás értékelését jellemző módon helyezi el a jogászképzésben: az oktatásra váró jelölt a következőképpen köszönti principálisát: „Minekutána a régi és hírneves nagyszombati egyetemen a legfelsőbb tanfolyamot »triennale studiumot« kijártam, eljöttem tekintetes, nemes és nemzetes uram, hogy beszegődjek amanuensesnek - mindenkor parancsára készen állok."!" A képzés a gyakorlatban általában két esztendeig tartott. Ez idő alatt sor került jámborságot és istenfélelmet illető kioktatásra, lúdtollmetszés és írószerszámokkal való bánásmód elsajátítására, a magántitkári teendők ellátására a principális oldalán, a patvarista írásmód elsajátítására, a hazai jog gyakorlati rendszerű taglalására, megismerkedésre a jogirodalom nevesebb szerzőinek (Werbőczy, Kitonich) műveivel, az idézések technikájának és a praxisban leggyakrabban felhasznált törvényhelyek elsajátítására, az iratminták és törvénykezési stílus tanulmányozására, statisztikai ismeretek megszerzésére, bevezetésre az államgépezet működésébe, a kormányszékek hatáskörébe és az előttük szokásos eljárásba, az országos bíróságok előtt szokásos eljárásba, a katonai bíróságok és hatáskörök ismeretanyagába. Ezt követően: a principális vagy kancellistának (pl. alispánhoz) vagy pedig jurátusnak, nótáriusnak (például a királyi táblára) ajánlotta a megfelelően bizonyító jelöltet. " Bónis Gy.: A kúriai irodák munkája a XIV. és XV. században. In: Levéltári Közlemények, 1963., 197.0.; Gerics J.: A magyar királyi kúriai bíráskodás és központi igazgatás Anjou-kori történetéhez, In: Jogtörténeti tanulmányok, I. Budapest, 1966., 285.0. ' Mezey L.: „Ország - egyetem nélkül"- a magyarországi felsó'oktatás a középkor végén, In: A 600 éves jogi felsó'oktatás történetéből 1367-1967, Pécs, 1968., 75.o. ° Bónis Gy.: A somogyvári formuláskönyv, In: Emlékkönyv Kelemen Lajos születésének 80. évfordulójára, Kolozsvár, 1957., 117.o.; Bónis Gy.: Uzsai János Ars Notariája, In: Filológiai Közlöny, 1961, 229.0., Bónis Gy.: Az Ars notaria mint retorikai és jogi tankönyv, In: Filológiai Közlöny, 1963, 373.0.; Bónis Gy.: A hazai jog feljegyzései, In.Középkori jogunk elemei, ih. 141-233, ^ Molnár Ferenc: Patvarista Novitius. Eger, 1762. 10 Boda E: A hazai jog oktatása a patvarián. In: Kolosvári Emlékkönyv, Budapest, 1939, 53.o.