Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 20/1998 (Győr, 1998)

A JOGALKOTÁS ÉVSZÁZADAI - Oriné Fodor Márta: Az egyesülési szabadság és a félállamiság jelenségének jogi kapcsolata történeti példák tükrében, a polgári kor kezdetén

Az 1851. dec. 31-i ún. „szilveszteri pátensek" véget vetettek az osztrák császárságban is koraalkotmányos korszaknak, alapelvei újrendi módon korlátozott monarchiát körvonalaztak.^^ Az összbirodalomban az egyesülési szabadság kimondása fel sem merült, csak az szabad, ami megengedett elv érvényesült. Az 1852. nov. 26-i császári pátens az egyesülési célok teljes skáláját - a gazdaságitól a legelvontabbig - együtt szabályozta, ismét az engedélyezési korszakot hozta vissza.39 Az engedélyezés a pátensben rögzített „normatív" irányelvekhez igazodva történt. A részvénytársaságok megalakulása ismét engedélyhez kötötté vált. A pátensben megfogalmazott normák csak azt jelentették, hogy azok betartása esetén esély van az engedély elnyerésére. A kérelmeket a koronaország politikai hatóságánál kellett benyújtani, jelentőségük és tárgyuk alapján vagy az uralkodó, vagy a belügyminiszter a megfelelő szakminisztériummal konzultálva, vagy a koronaország politikai hatósága engedélyezte. A bányatársulati kapcsolaton alapuló bányavállalatok, bányatársulati kamarák, társládák és bányalegénységi pénztárak az eddigeknek megfelelően a bányatörvények szerint voltak kezelendők. Az 1811. évi OPTK. 26. §-a értelmében az erkölcsi személyiség elnyerése automatikusan kapcsolódott az engedélyhez. 3. Egyesülési szabadság és szabályozásának néhány kérdése a dualizmus kezdetén 3.1. A kiegyezés után egyesületi törvény megalkotására a Monarchia Lajtán túli területén elfogadott egyesületi törvénnyel^ ellentétben nálunk 1868. nov. 20-i egyesülési jogról szóló törvénytervezettel csupán kísérlet történt.^ 1848-ban nem mondták ki törvényben az egyesülési szabadságot, az egyéni szabadságból következőnek vélték, és megállapíthatóan természetesen gyakorolták. A kiegyezés kényes egyensúlyát legfőbb szempontként kezelve a kormány a vármegyék és szabad királyi városok rendezéséről szóló 1870. évi 42. tc.-vel, „az állam és a megye kiegyezésével" helyi önkormányzatok politikai szerepvállalását (a döntési hatáskörök jelentős megnyirbálása mellett) meghagyta, de népképviseleti alapjukat a virilizmus bevezetésével szűkítette, feléjük a kormány végrehajtó hatáskörét megnövelte. A polgári elveket hangoztató kormány részéről a következetes magatartás jegyében indokolt lett volna az egyesülési szabadság törvényi kimondása, melynek talaján kibontakozó egyesülések adták volna azt a politikai erőt, ami a törvényhatóság vitáiban zajló politikai életet kiegészíti. Előrelépés Wilhelm Brauneder: Osztrák alkotmánytörténet napjainkig. Fordította: Kajtár István, Pécs, 166. 1. Hatályon kívül helyezte az 1840 évi 18. tc.-t, érvényét az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok állították vissza 1861-ben. A politikai egyesületek működését jelentősen korlátozta, hálózatos kapcsolatok tartását tiltotta (Die österreichische Verfassungsgesetze mit Erläuterungen. Herausgeg. von Edmund Bernatzik. Wien 1911. Vö.: R. Kneucker: Az egyesülési és gyülekezési szabadság és a bírósági gyakorlat Ausztriában. Jogtörténeti Tanulmányok II. 213-222.; Máthé Gábor: A bírói felelősség és a bírákra vonatkozó főbb rendelkezések törvényi szabályozása a dualizmus első éveiben. Acta facultatis politico-iuridicae universitatis scientiarum Budapestiensis de Rolando Eötvös nominate. Tomus XIV. Bp. 1972. Révész T. Mihály: Adalékok a gyülekezési jog magyarországi fejlődéséhez. Levéltári Szemle, 1977. 1. sz. 185-193. 1.; még: OL. K 148-1868-III-1035. sz. a.