Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 20/1998 (Győr, 1998)

A JOGALKOTÁS ÉVSZÁZADAI - Oriné Fodor Márta: Az egyesülési szabadság és a félállamiság jelenségének jogi kapcsolata történeti példák tükrében, a polgári kor kezdetén

ŐRINÉ FODOR MÁRTA AZ EGYESÜLÉSI SZABADSÁG ÉS A FÉLÁLLAMISÁG JELENSÉGÉNEK JOGI KAPCSOLATA Történeti példák tükrében, a polgári kor kezdetén 1. A magyar polgárosodás elméleti megalapozója: Hajnóczy József 1.1. Az elméleti gondolkodás az állam és társadalom viszonyáról Európában az abszolutizmus kiépülése idején új korszakába lépett, amely a Habsburg birodalomban a felvilágosult abszolutizmus idejére tehető. A közjó kizárólagos képviseletére igényt tartó állam központi igazgatásépítő tevékenysége útjában álltak a feudális társadalom korporációkban szerveződött formái, a rendek és intézményeik, az egyház. E törekvéseket támasztotta alá a természetjogi elméletek közül a korban uralkodó egyik egyesülésellenes változat. 1 Az elmélet később nyilvánvalóvá vált ellentmondásossága, leegyszerűsítő gyakorlatiassága ellenére segítette a feudális kor uralkodó egyesüléstípusának, a korporációnak háttérbeszorítását, mely belső megújulásra képtelen volt, már csak vezető testületében élt az egyesülési szellem. ^ 1.2. A magyar rendi alkotmány egyik alapintézményét, a nemesi vármegyét az előbbi szempontból vizsgálva szembetűnik, hogy vezető testülete nem vált olyan zárttá a kisbirtokos nemesség széles tömegei előtt - mint például a céheké. Igaz, a rend meglehetősen zárt volt mint egész a nemesi rendbe való bejutás eredeti és származékos szerzésmódjai miatt. Ezen belül a főrendek zárt köre kis létszámú, de a köznemesi rendhez tartozók kellő számban voltak ahhoz, hogy zárt köreiken belül, az önkormányzati szervükben, a belső nyilvánosságot biztosító eljárások megszilárduljanak. így a megyei közélet gyakorlata mintákat nyújthatott a reformkori polgári átalakulás eszközéül szolgáló egyesülések száA jogirodalomban elterjedt felfogás, amit az újabb irodalomban Halmai Gábornál is megtalálunk, hogy „Rousseau minden »societé partielle«-t az általános akarat meghamisításaként értékel, mert a demokratikus politikai akaratképzéssel, a felvilágosult, de izolált egyének tudatában képzett közakarattal összeegyeztethetetlen a közbenső csoportok léte". (Halmai Gábor: Az egyesülés szabadsága. Bp., 1990. 28. 1.) Úgy tűnik, a korabeli korporációeílenes (céhek) közhangulat emelte ki szövegkörnyezetéből Rousseau-nak ezt a gondolatát. A továbbiakban ugyanis így folytatja: „Ha pedig már kialakultak ilyen csoportok, úgy szaporítani kell számukat és egyenlőtlenségüket meg kell akadályozni, ahogy azt Solon, Numa és Servius Tullius tették". (Társadalmi Szerződés. Fordította Radványi Zsigmond. Bp.1947. 41. 1.) Tehát a plurális felfogás sem idegen tőle. A korporáció zárttá-nyílttá válásának kérdéséről Max Weber gondolatait felhasználva írtam. Oriné Fodor Márta: A rendi kor egyesülési, korporációs szabadságának néhány kérdéséről, Studia Iuridica Auctoritate Universitatis Pécs Publicata 123., Pécs, 1996.