Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 20/1998 (Győr, 1998)

A JOGALKOTÁS ÉVSZÁZADAI - Takács Imre: Az alkotmánybíróság jogfejlesztő szerepéről

Iámban ugyanis az alapjogoknak egységben, oszthatatlanul kell az alkotmányban megjelenniük, mert a klasszikus alapjogok érvényesülésének anyagi feltételei csak a szociális jogok révén biztosíthatók. Elsősorban a szociális jogok alkotmányba foglalt jogokként történő megfogalmazása biztosíthatja az alkotmánybíróság által való érvényesíthetőséget.

27 Az alkotmánybíróság tehát már korábban szembesült azzal az új alkotmány előkészítésének folyamatában politikai szakító próbának minősült problémával, hogy az alkotmányban alapjogként szentesítsék-e a szociális jogokat. Sokak szerint a szociális jogok védelme a jogegyenlőség biztosítására (a diszkrimináció tilalmára) és jogbiztonságot szolgáló szabályozási technikák követelményére korlátozódik. Ez messze „alulmúlja" a szociális jogállam követelményét. Az alkotmányozás alkalmat adhat arra is, hogy az alkotmánybíráskodás szabályozásában néhány korrekciót keresztül vezessen az alkotmányozó. Ezért nem érdektelen legalább néhány szabályozást igénylő kérdés felvetése. Az alkotmánybíróságról szóló törvény az alkotmánybíróság hatáskörébe utalja az alkotmány rendelkezéseinek értelmezését. Ez tipikus esete a sui generis jogosultságnak, ami mégsem jelent kizárólagosságot. Az alkotmány értelmezésére nem csak az alkotmánybíróság jogosult. Az országgyűlést is megilleti a jog, hogy autentikus értelmezést fűzzön az alkotmány valamely szakaszához. A többi jogalkotó szerv, sőt feladataik ellátása során a jogalkalmazó szervek is értelmezik az alkotmányt. Az alkotmánybíróság azonban kimondta, hogy az 1989. évi XXXII. törvény 1. § g) pontja alapján általa eszközölt alkotmányértelmezés annyiban különbözik az egyéb értelmezésektől, hogy az mindenkire kötelező (erga omnes) hatályú, s így adott esetben az országgyűlést is köti. A kérdést nem azért vetjük fel, mert egyet értenünk az alkotmánybíróság hatáskörének egyesek által ajánlott „visszametszésével", hanem azért, mert jobb megoldásnak tartjuk, ha ez a minősítés nem a 31/1990. (XII. 18.) AB számú határozatban lelhető föl, hanem az alaptörvényben. Az alkotmányértelmezés terén is tapasztalható volt az alkotmánybíróság szerepének növelése. Az alkotmányozóra hárul az a feladat, hogy az alkotmányos szervek, a „közjogi méltóságok" jogállását pontosabban szabályozza, és feleslegessé tegyen olyan határozatokat, mint amilyen a köztársasági elnök jogállásáról szóló 48/1991. (IX. 26.) AB, a köztársasági elnök kinevezési hatáskörét értelmező 8/1992. (I. 30.) AB és 36/1992. (VI. 10.) AB határozat. Dogmatikai szempontból több probléma is felvetődik. Az első az alkotmányellenesnek minősített norma időbeli hatályának megszüntetése. Az alkotmánybíróság csak kivételesen mondhatja ki a visszamenőleges hatályú megsemmisítést. Büntető ügyben, ha az elítélt még nem mentesült a büntető ítéletben kiszabott hátrányos következmények alól, a megsemmisítés ex tunc hatályú lehet. Széles visszhangot váltott ki az alkotmánybíróság 57/1991. (XI. 8.) AB számú határozata, amellyel konkrét bírósági ítéletet semmisített meg. Míg az alkotmánybíróság általában elzárkózik a bírósági eljárást érintő panaszok elbírálása elől, mert a bíróságok ítélkezési gyakorlatának alkotmányossági Vö. Sári János: Az állam mint Leviatán? Töprengések az állam társadalmi szerepvállalásáról a szociális jogok ürügyén. Társadalmi Szemle 1996/6.