Győri Tanulmányok. Tudományos Szemle 20/1998 (Győr, 1998)
A JOGALKOTÁS ÉVSZÁZADAI - Takács Imre: Az alkotmánybíróság jogfejlesztő szerepéről
detét tekintve civiljogi intézmény „közjogiasítását" kifogásolta. Elutasítja azt az indokolást, amely szerinte elfogadhatatlan jogi technikával alapjogi rangra emelte a szociális biztonsághoz való jogot. 22 A szerzett jogok tekintetében az alkotmánybíróság azt az általánosan elfogadott jogelvet tekinti irányadónak, hogy a jóhiszeműen szerzett jogok védelmet élveznek. Ebben a tekintetben az alkotmánybíróság nem tesz különbséget a rendszerváltás előtt, vagy az azt követően szerzett jogok között, de értelemszerűen nem terjeszti ki a védelmet a jogellenesen szerzett jogokra. 23 Ebben a vitában a résztvevők rámutattak arra, hogy az alkotmánybíróság még keresi a „gazdasági alkotmányosság" elvi alapjait. 24 Halmai Gábor a probléma gyökerét abban látja, hogy nincsen precedens arra, „mit kezdhet egy alkotmánybíróság a régi struktúrák lebontásához szükséges radikális átalakítások alkotmányjogivá transzformálásának súlyos dilemmáival, amikor össze kellene egyeztetnie az egykori szocialista rendszerben »szerzett jogokat« az átalakulófélben lévő gazdaság mai lehetőségeivel". 25 Az alkotmánybíróság határozataiból az olvasható ki, hogy a klasszikus szabadságjogokat és a gazdasági, szociális és kulturális jogokat egységben, egymástól feltételezetten fogja fel, ahogy azok a nemzetközi egyezményekben is megfogalmazást nyertek. Ez a szemlélet a lezáródó viharos századunk első felének tragikus fejleményei alapján alakult ki. Kitűnt, hogy a szabadságjogok végletes individuális felfogása vakvágányra futtatta a társadalmat, mert a magára maradó polgár kiszolgáltatottá, védtelenné vált a hatalommal szemben. A polgár szabadságának társadalmi és állami feltételei vannak, amelyeket egyedül nem tud megteremteni. A független individuum fikciója helyére a közösségre ráutalt és a közösségért felelős állampolgár alakja lépett. A jogállammal szemben az egyén szabadságába történő be nem avatkozása helyett új követelményt támasztottak, miszerint elsősorban a jogállamnak kell megteremtenie és biztosítania a szabadság feltételeit. így jelenik meg az elméletben a modern polgári állam szociális jogállamként. 26 Az alkotmánybíróság a realitások talaján maradva számol azzal, hogy a családvédelem, a gyermek- és ifjúságvédelem, a rászorulók anyagi támogatása az állam gazdasági teljesítő képességének és a társadalmi szolidaritás tudatosulásának a függvénye. A szociális jogok tehát legtöbbször a támogatás mértékéről való döntést igényelnek, ami sokszor a hétköznapi gazdaságpolitikai feltételek szerinti szűkösség alig elviselhető szorításában kérdésessé teheti az emberi méltóság tiszteletben tartásának az őszinte szándékát. A szociális jogál22 A materiális természetjog árvái, avagy hogyan védi Alkotmánybíróságunk az elesetteket. Magyar Jog 1996/4, L. Sólyom László: Polgári jogi kérdések az Alkotmánybíróság gyakorlatában. Jogtudományi Közlöny 1994/3. 24 A legszembetűnőbb inkonzekvencia a termelőszövetkezeti tulajdon alkotmányjogi megítélésében állapítható meg. A tulajdoni formák egyenrangúságának megfelelő egyenlő védettség kinyilvánítása ellenére a 7/1991. (II. 28.) AB határozat tudomásul veszi a termelőszövetkezeti földtulajdon esetében a rendelkezési jog korlátozását, majd e tulajdon magánosítása érdekében a kényszerértékesítést. Sajó szerint ez burkolt államosítás, az alkotmánybíróság 16/1991. (IV. 20.) számú határozata szerint csupán „a tulajdonjog megterhelése". 25 Halmai Gábor: Gondolatok a gazdasági alkotmányosságról. Világosság 1996/3. 26 Vö. Pieroth-Schlink: Grundrechte. 11. Auflage. Müller Verlag, 1995. 24. o.