Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 19/1997 (Győr, 1997)
GYŐR MÚLTJA - Federmayer István: Újabb adalékok Révai Miklós győri éveihez
2. A hálátlan magisztrátus Hogy Révai viselkedését és tetteit megértsük, s ne csak a rideg tényeket, hanem lelkiállapotát is figyelembe vegyük, ismerkedjünk meg azzal a levéllel, melyet 1795. október 11-én írt legbensőségesebb barátjának és támogatójának, Painmer Mihály prépostnak 9 . „Ez az év életem legkeservesebb esztendeje, (...) Érdemeimért magának a királynak a kegyes leirata és a helytartótanács dicsérő leirata miatt is méltóbb állás illetne meg. Mindig, immár 11, éve dicséretesen tanítottam. Minthogy a város a rajziskolát be akarta zárni, saját pénzemből több mint 500 forintot költöttem rá. A felsőbbség szándéka szerint és a közjó érdekében tettem. Ezen felül oly adottságokkal rendelkezem, hogy bármi mást sikerrel tudnék tanítani. De ellenségeimnek, az elmék zsarnokainak jobban tetszik az, ha én örökké normalista (elemi iskolai tanító F.I.) leszek, vagy valami számkivetett káplán, mindkét esetben megfosztva attól a reménytől, hogy közelgő öregségemre némi vigasztalást nyerjek." E keserű kifakadása mutatja, milyen válságos helyzetbe került. Hiába volt tehetséges, hiába bizonyította számtalanszor és sok területen, hogy minden tettével a közjót, a magyarságot szolgálja, igyekezete mindig ellenállásba ütközött. E kudarcok miatt Révai már-már arra gyanakodott, hogy esküdt ellenségei, főként a „loyolisták", azaz a jezsuiták üldözik, pedig voltaképpen mindenért I. Ferenc abszolutizmusa volt a felelős. Felvilágosult gondolkodása, patriotizmusa gyanússá és megbízhatatlanná tették. Az imént idézett levélben például Szerdahelyi György exjezsuitának, a helytartótanács tanügyi bizottsága tanácsosának véleményét idézi Révai. Szerinte „...Rám semmit sem lehet bízni, mivel olyan ember vagyok, aki megbotránkoztatom az ifjúságot, márpedig ennek feddhetetlenségére nagyon vigyázni akarnak." Néhány mondattal később így folytatja levelét: „Mit tegyek? Kihez forduljak? Meg kell hátrálnom a kor igazságtalansága előtt? Majd eljövendő igazam tudatával fogok vigasztalódni. Ez bizonyára nem fog a vádlottak padjára ültetni. Istenemet igazán és lélekben imádom. Teljesítem egy jó pap kötelességeit. A hazámnak talán a kelleténél is hevesebb polgára vagyok. És ezt is vétkemül róják fel, ezzel is megvádolnak. Hűséges vagyok a királyhoz, ezt írásaim is, tetteim is tanúsítják. Senkinek sem ártok. Elviselem az igazságtalanságokat. Ha sokat bántanak, még védekezni is késlekedem. Isten meg fogja adni, hogy felvirrad napom, mikor kiderül ártatlanságom, ellenségeim tévedése, hogy ne mondjam: gonoszsága." E sorok egyértelműen bizonyítják, hogy a város vezetősége nem sokra becsülte Révai iskolateremtő munkáját, pedig a rajziskola a győri iparos réteg szakmai színvonalát emelte, s ezzel az egész város érdekeit szolgálta. Ilyen kisszerű emberek hatalma alatt, rosszindulatú légkörben kellett Révainak dolgoznia, ezért érthető, hogy az 1795 nyarán rázúduló kellemetlenségekre idegesen, sokszor meggondolatlanul reagált.
