Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 19/1997 (Győr, 1997)
GYŐR MÚLTJA - Federmayer István: Újabb adalékok Révai Miklós győri éveihez
C iYŐRI TANI ILMÁNYÍ )K 3. Révai esete a városgazdával 1795 júniusában Pintér István városgazda, aki Révaihoz és két tanártársához hasonlóan ugyancsak a Nemzeti Iskola épületében lakott, egy késő éjjeli órában részegen tért haza, feleségével, családjával hangoskodott. Érthető módon Révai, aki legtöbbször éjjelente is dolgozott, leküldte Horváth Katalin nevű szolgálóját, hogy a gazdát rendre intse. Erre Pintér, aki már 17 éve városgazda volt, s ezért bizonyos előjogokat tulajdonított magának, durva sértéssel válaszolt. Révai másnap tanártársaival egyetértésben az igazgatóhoz fordult panaszával, s a tűrhetetlen állapot megszüntetését, továbbá a városgazda megbüntetését kérte. Az iskolaudvarban ugyanis nemcsak éjjel, hanem még tanítási időben is gyakran olyan lárma, hangoskodás és durva beszéd folyt a kocsisok és a városgazda között, hogy az a tanítást is zavarta. Dió Mihály igazgató le akarta csillapítani a tanárok indulatos kifakadását, mert jól tudta, hogy a városgazdának jó kapcsolata van a szenátorok némelyikével, s nem lesz könnyű elérni azt, amit Révai határozottan követelt: vagy Pintér távozzék az épületből, vagy ő hagyja itt az iskolát. Ezért július 7-én az igazgató tantestületi értekezletet hívott egybe, s ez alkalommal szerette volna, ha Révai a közösség előtt is színt vall: valóban el akar-e távozni az iskolából, mint ahogy azt több kollégájának kijelentette? Mikor kiderült, hogy erre Révai nem hajlandó, hiszen ez részéről nyilvánvaló megfutamodás lenne, Dió Mihály július 31-én kelt levelében Pintér István városgazdát a magisztrátusnál feljelentette. Fontos tudnunk, hogy az igazgató e jelentése szerint „a nemzeti iskola tanárai egyöntetűen, elsősorban azonban Révai Miklós tisztelendő úr" panaszkodnak a tanítást és a tanárok esti pihenését zavaró udvari hangoskodás miatt. Ezért kéri, hogy a Tekintetes Magisztrátus a városgazdát intse meg, hogy ezután se ő, sem családja ne zavarja az iskola munkáját se, s az épületben lakó és a tanításban elfáradt tanítók nyugalmát se 111 . A benyújtott panaszra a tanács megparancsolta Pintérnek, hogy ezentúl őrizkedjék a rendzavarástól, továbbá kérjen bocsánatot a szerzetes tanártól. Természetesen ez nem engesztelte meg Révait, ám mintegy a megegyezés érdekében augusztus 11-én beterjesztette Alázatos megjegyzés (Nota hitmillima) című beadványát, s ezt a magisztrátus 21-én megtárgyalta. Csaplár Benedek, aki terjedelmes monográfiájában erről az eseményről is tudósít, ezt az iratot nem ismerte. Ezért figyelmet érdemel megjegyzése: „Tárgyunk érdekében méltán sajnálhatjuk, hogy Révainak e viszályos ügyben kelt replicái s úgy a tanácshoz, valamint Dió Mihályhoz intézett írásbeli feleselő nyilatkozatai eredeti szerkezetök szerint nem kerültek elő. Talán éppen keményen megtorló tartalmuk miatt érte azokat a megsemmisítés." A lábjegyzetben hozzáfűzi: „Lehet, hogy a városi irattárban mégis sikerül még azokból holmit föllelni." 21 Mivel a Győri Városi Levéltárban sikerült erre a latin nyelvű iratra bukkan12 nom , s tartalma figyelemre méltó, az alábbiakban közlöm fordítását:
