Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 19/1997 (Győr, 1997)
GYŐR MÚLTJA - Federmayer István: Újabb adalékok Révai Miklós győri éveihez
GYŐRI TANI ILMANYOK magyar nyelvű elég lázító hangú ódát a szabadsághoz, és ezt az országgyűlésen kiosztotta. Ő mint anyanyelvén író jó költő nagyon ismert, és ezért a magyaroknál nagy tekintélye van. Itt a hazafiak között forgolódik, noha a győri püspök azonnal határozottan visszafogja, és a fejét is alaposan megmosta 7 ." Az 1790/92-es országgyűlés támogatta ugyan Révai akadémiai tervezetét, ám mindössze annyi valósult meg belőle, hogy a pesti egyetemen felállították a magyar nyelvi tanszéket, de ennek vezetésével nem Révait, az erre legalkalmasabb, ám közismerten felvilágosult embert nevezték ki. A politikai rendszer változása következtében nemcsak nagyra törő tervei hiúsultak meg, hanem még rajztanári állása is veszélyben forgott, ugyanis a város vezetősége szabadulni szeretett volna a „felesleges kiadással" járó intézménytől. Bár a tanügyi hatóság e szándékhoz nem járult hozzá, Révait az eset érthetően arra késztette, hogy biztosabb és irodalmi törekvéseihez közelebb álló, felkészültségéhez pedig méltóbb állást keressen. Több alkalommal, de sikertelenül pályázott egyetemi katedrára (magyar nyelvi, esztétikai, numizmatikai tanszék). Pártfogója, Fengler József győri püspök támogatásával és a pápa engedélyével kilépett a piarista rendből, és a győri egyházmegye papja lett. Új helyzetétől azt remélte, hogy szabadabb mozgástere lesz, vagyis az egyház részéről kevesebb támadás éri, mivel már nem szerzetes, és az állam támogatását is könnyebben megszerezheti. Ellenségei azonban szekularizációja miatt is megtámadták: a királyi tetszésjog megszerzésének elmulasztása miatt sok kellemetlensége támadt, így, mivel reményében ismét csalódnia kellett, a meg-megújuló gáncsoskodások kedvetlenné és gyanakvó természetűvé tették. Nem csoda tehát, hogy kis sérelmekre is a kelleténél hevesebben, olykor újabb támadásokra okot adó durvasággal válaszolt. Több és az évek folyamán egyre jobban el üszkösödő oka volt annak, hogy Révai nem akart tovább Győrött maradni. Ezek közül egyik legalapvetőbb, hogy a város vezetősége és a rajztanár között már-már ellenséges viszony alakult ki. Ezt főként a szolgálati lakás körüli bonyodalmak bizonyítják. A mellőzöttség érzésén kívül Révait ki-kiújuló szemgyulladása is a rajztanítás abbahagyására késztette. Tanártársainak és az igazgatónak meghunyászkodó és megalkuvó magatartásával sem tudott egyetérteni. Országosan ismert irodalmi és irodalomszervezői törekvései, valamint sokoldalú és elmélyült felkészültségének tudata pedig arra ösztönözte, hogy más, a rajztanárinál jelentősebb állás után nézzen, mely e céljainak megvalósítására alkalmasabb. Néhány győri emberrel is elmérgesedett árviszonya (Balogh Sándor, a gimnázium igazgatója, Fabchich József, a gimnázium tanára, a görög lírikusok első magyar fordítója). Mindezt tetézte a vele egy házban lakó városgazdával, majd az egyik győri szenátorral történt összetűzése. Bár e botránnyal a szakirodalomban elég részletesen foglalkoztak 8 , mégis szeretném tüzetesebben ismertetni, hogy árnyaltabb képet kapjunk a részletekről, illetve Révai cselekedetének rugóiról.
