Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 19/1997 (Győr, 1997)

ÉLETUTAK, ÉLETMŰVEK - Lanczendorfer Zsuzsanna: Arrabona

ARRABONA 31-33. Egy „Tudósember" számára a legnagyobb örömöt az jelenti, ha kollégái, tudóstársai, tanítványai tisztelegnek előadásaikkal, tanulmányaikkal jeles évfordulójakor. Ezt az élményt mondhatja magáénak Dr. Timaffy László néprajzkutató, akit 1991-ben kétnapos konferencia keretében köszöntöttek 75. születésnapja alkalmából a győri Xántus János Múzeumban. A köszöntők előadásait, illetve erre az alkalomra íródott tanulmányait Filep Antal állította össze az Arrabona 31-33. számában. A vaskos, mintegy 480 oldalas évkönyvet a „Szigetköz avatott, tudós kutatójának" arcképe és a szerkesztő köszöntője vezeti be. Ez utóbbiból megismerhetjük Timaffy László életútját, kutatási eredményeit, anyagbemutatási, tematikai gazdagságát, sokszínű egyéniségét, a néprajztudományban betöltött anyagfeltáró és értékmegőrző szerepét. Filep Antal tiszteletet és szeretetet sugárzó írása után régészek, történészek, etnográfusok, levéltárosok írásai következnek. A 25 tanulmány szerzője közt egyaránt szép számmal találhatunk pályakezdő fiatalt és idősebb generációhoz tartozó tudőstársat, ami Timaffy László munkásságának és személyiségének pozitív kisugárzását tükrözi. A munkák nagy része az ünnepelt által kutatott tájegységekhez (Tóköz, Szigetköz, Csallóköz, Győri-puszták, Fertő-mellék, Sokoróalja) illetve témákhoz kapcsolódik. Ahogyan Timaffy László műveiben is megtalálható a néprajz tárgyi és folklór része, a tanulmánykötetben is mindkét terület helyet kap: olvashatunk táplálkozásról, viseletről, gazdálkodásról, szakrális és emberi élethez fűződő szokásokról, népköltészetről szóló írásokat. A néprajzi témákon túl régészeti, épülettörténeti és kultúrtörténeti művek is gazdagítják a kiadvány értékét. A könyv nemcsak témájában mutat nagy változatosságot, hanem módszertanában (kvantitatív, fizikai, funkcionalista, antropológiai, kommunikációs) és forrásaiban (levéltári, ikonográfiái, szájhagyomány) is. Figyelemre méltó, hogy a tanulmányok hatalmas időintervallumot fognak át a római kortól egészen a recens anyagig, valamint az a tény, hogy nemcsak a hagyományos paraszti kultúrával foglalkoznak, hanem a társadalom többi osztályával, rétegével is, például nemesi társadalom, iparosréteg. A tanulmányok sorát társtudományok művelői nyitják. Kiss Ákos „A soproni egykori Orsolyita-rendi iskolaépület alatti császárkori épületmaradványok" című írásában értékes rajzokkal és fotókkal szemlélteti ezen régészeti és kultúrtörténeti értékünket. Témájában is ezt követi Gömöri János, Márton Péter, Hertelendi Ede és Benkő Lázár közös tanulmánya, melyben Sopron és Darufalva (Drassburg) égett sáncainak bemutatására, illetve fizikai módszerrel történő kormeghatározására tesznek kísérletet, összevetve módszerüket a hagyományos régészeti kormeghatározási technikával.