Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 19/1997 (Győr, 1997)

GYŐR MÚLTJA - Federmayer István: Újabb adalékok Révai Miklós győri éveihez

tanújelekke} teljesen be fogja bizonyítani): mindez hallatlan nagy bűn, főként egy szenátortól akinek hivatali kötelessége a közbiztonság felügyelete. Ezt a rút tettet aztán még vakmerő kifacsarással is tetézte: mert amikor visszafutottam a Gusler-háztól addig a közig, mely a Bild-házat az apácazárdától elválasztja, követett, s a mikor félelmemben az apácák templomába futottam, s ott a férfiakat megkértem, kísérjenek liaza, hogy legalább biztonságban hazaérjek, akkor a nemzetes Bahunek úr, mivel szándékában csalatkozott, hirtelenül fordított egyet az dolgon, az egész ügynek más látszatot adott. A méltóságos Püspök Úrhoz, a főtisztelendő Generális Vikárius Úrhoz és másokhoz szaladgált, sőt másnap a T. Konzisztóriumban is vádjának előadásával arra törekedett, hogy engemet, aki ártatlan vagyok, akit akkora jogtalanság ért, bevádoljon az ellene elkövetett súlyos rágalmazásért. Egyetlen lefizetett hamis tanúval azt állította, hogy a templomban egy őrjöngő pap bemocskolta." A valóban meghökkentő eset ismertetése után Révai határozottan kijelenti, hogy ezek után nem fogadhatja el a konzisztórium vezetőjének, a vikárius úrnak azt a javaslatát, hogy mégis kérjen bocsánatot Bahunek Mátyástól. „Különösen a tanácsülésen történő bocsánatkérést, melyet ő a maga javára akar fordítani, s melyet erőszakosan, a püspöki tekintéllyel visszaélve csikart ki, én, aki egyáltalán nem vagyok elmarasztalva, mint nemesember és pap továbbra sem vagyok képes megtenni: ugyanis mindaz, amiről azt állítja, hogy én igaztalanul és rágalomként ellene felhoztam, bizony igaz, és éppen azért hangzott el, hogy kiderüljön: az az állítása, mellyel a tanácsülésen az iskolaudvaron történt dolgok tisztázását kezdettől fogva ismételt uszításaival meg akart akadályozni, az a tanúvallomása számomra egyáltalán nem terhelő. Ezeket ismét előszedni, éppen a szenátusban, méghozzá papi szelídség okán, sohasem lehetséges főként a kérelmező kívánsága szerint: hiszen a szenátorok, akik kívül-belül ismerik, vagy kinevetnek, mert talán érintettségük folytán pert indíthatnának, vagy legalább magukban méltatlankodnak, mivel becsületesebben éreznek. Végezetül én, aki mint a rajziskola tanára hivatalomban a kelleténél sokkal jobban helytálltam, e városnak nyolc éven át kiválóan szolgáltam, s a békés nyugalmat az udvaron nemcsak a magam, hanem a közösség érdekében követeltem, jogosan tettem panaszt az ellenem elkövetett jogtalanságok ellen, s a gonosz emberek önkényeskedésére könnyelműen, ide nem illő egyházi szelídséggel biztosan a saját vesztemet okoznám, magam ellen igazságtalanul, mivel már súlyos per kezdődött az illetékes fórum előtt, úgymint az (iskola)igazgatóságnál, és még tovább: mert ez a nemzetes úr, aki itt és majd mindenütt fő bujtogatóként beavatkozik, az őt fenyegető per elől szeretne kitérni a T. Konzisztórium színe előtt is nekem tőrt vetve, a kicsikart és kölcsönös bocsánatkéréssel Elhallgatja, hogy e fórumon az én tisztázásom már megtörtént, s engem érdemtelenül jogtalanságaival és rágalmaival minden igazság ellenére tönkretesz. A dolog súlyossága, ügyein igazságossága, valamint nyilvánvaló érdemeim nem engedik, hogy oly méltánytalanul önszántamból továbbra is eltűrjem e képtelenségeket." E fontos dokumentum több szempontból is figyelemre méltó. Bevezető gondolatai azt bizonyítják, hogy Révai elutasította a magisztrátus törvényellenes intézkedését, mely szerint ügyét az egyházi bíróság elé vitték, s polgári jogi