Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 19/1997 (Győr, 1997)
GYŐR MÚLTJA - Federmayer István: Újabb adalékok Révai Miklós győri éveihez
úton kívánta folytatni harcát a maga igazáért. Ügyesen érvelt amellett, hogy papi szelídségnek, engedékenységnek ez esetben nem lehet helye. Ennek nyomatékos indoklásául beszélte el a december 6-i incidenst. Révai és Bahunek vitájának tettlegességgé fajulása elviselhetetlen fordulatot jelentett az ügyben. Azt megítélni, hogy valójában mi történt, kinek volt igaza, nem most, de már akkor is lehetetlen volt. Hiszen Bahunek szenátor is azonnal, sőt: Révait megelőzve már december 7-én jelentette az esetet a püspöknek. 74 Az ő előadása szerint szó sem volt verési kísérletről, ellenkezőleg: békülő szándékkal közeledett a paphoz. Bizonyára ezt értette félre Révai, amikor visszafutott az orsolyita templomba. Amikor utánament, hogy tisztázza a félreértést, éppen azt mondta a templomban lévőknek: „A gonosz Bahunek szenátor már másodszor rámtört. Ki kísérne haza?" Ezzel ismét rossz hírbe hozta őt, pedig a mellékelt tanúvallomással is bizonyítja, hogy semmiféle fenyegető lépést nem tett. Ez a pap nemcsak az ő, hanem az egyház becsületét is lejáratja. Kéri a püspököt, hogy a konzisztórium minél előbb tárgyalja Révai ügyét, tegyen igazságot. Annyi azonban most is megállapítható, hogy az idő és hely semmiképpen sem volt alkalmas a kibékülésre. Ha Bahunek szenátor valóban véget akart vemi az áldatlan harcnak, erre megfelelőbb alkalmat is találhatott volna. Ezért Bahunek védekezése erősen sántít, s inkább Révai feltételezése valószínűbb. Ám az is bizonyos, hogy betegen, a sok munkától elcsigázva, a sok kudarcba belefáradva a sokszorosan megtiport, megalázott ember üldözést és támadást sejthetett még a jószándékú közeledésben is. Ez a szomorú, Révaihoz egyáltalán nem méltó epizód híven jellemzi Révai ekkori helyzetét, lelkiállapotát. Révai levelének további érdekessége az, hogy egyértelműen nemesembernek nevezte magát. Csaplár Benedek szerint hol nobilis, hol ignobilis szerepel neve mellett a szerzetesi és gimnáziumi iratokban. 75 1782-ben, amikor a Viczay család nevelőjeként Lóson (ma: Nagylőzs) tartózkodott, Paintner Mihályt kérte meg, hogy elveszett pecsémvomója helyet Bécsben újat csináltasson. A családi címert rajzban is elküldi neki. Elgondolkodtató, hogy vajon a felvilágosult gondolkodás egyik úttörője számára miért volt fontos nemességének bizonyítása. Talán ezzel is szavainak jelentését, személye társadalmi súlyát kívánta megerősíteni? De emberi gyengeség: hiúság is szerepet játszhatott benne, hisz Révaiban két nemzedék és két világnézet gondolatai, szokásai és normái kavarogtak. Az ügyben a konzisztórium nem hozott határozatot, az iratokat „ad acta" tették. Polgári peres eljárás nyomaira sem akadtam: így valószínű, hogy Révai távozása érdektelenné tette az ügyet. 8. Dió Mihály igazgató jelentése a nemzeti iskolák felügyelőjéhez A viszályban mellékszereplő Dió Mihály 1795. november 25-én jelentést küldött 77 a tankerületi felügyelőnek Révai ügyéről. Ebben összefoglalta és kommentálta
