Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 19/1997 (Győr, 1997)

GYŐR MÚLTJA - Federmayer István: Újabb adalékok Révai Miklós győri éveihez

ugyanazt adta elő, melyeket a városi magisztrátus már előterjesztett. Mivel a magisztrátus kérelmére a püspök és a konzisztórium nem válaszolt, s talán maga a hatóság is tudatában volt annak, hogy ez ügyben érdemleges döntés a püspökvárban nem születhetik meg, egy hét múltán Dió igazgatót felszólították, hogy mondjon fel Révainak, s gondoskodjék utódjáról, helyetteséről. E határozat szövege így szól: „Igaz ugyan, hogy az említett rajztanár úr mindenki megelégedésére tanított eddig, ám az is igaz, hogy bizonyított tettei és cselekedetei szerint nyughatatlan és bosszúálló haraggal telt ember, úgyhogy többé nincs más mód számunkra, mint amit bármely intézetben hasonló helyzetben tenni kell. Az említett tanár úrnak mind hozzánk, mind pedig Nagyságodnak megküldött írása bőségesen és kifejezetten megerősíti, hogy nyíltan fenntartja azt a kijelentését, hogy egyszerűen nem tanít tovább, s egyúttal a nemzetes igazgató úrtól máshová történő áthelyezését kéri, mert itt többé nem akar rajzolást tanítani. Azzal a kijelentésével pedig, hogy a megkezdett és már folyó iskolaévben 13-ig még egyetlen órát sem tartott, egyenesen helybenhagyta. Ezért amikor az efféle lemondást elfogadjuk, hogy békesség és nyugalom legyen a nemzeti iskolában, valamint hogy a rajziskolába járni vágyó helybéli ifjúság a tamdásban hiányt ne szenvedjen, megkeressük Nemzetes Uraságodat, hogy a rajz tanítására egy másik személyt terjesszen fel hozzánk, addig pedig helyettessel gondoskodjék annak ellátásáról." 79 Az igazgató ennek megfelelően a következő levelet írta Révainak : „Nagytiszteletű Úr! Miután a háromszori igen baráti hangú felszólítás után is vonakodott az oktatást megkezdeni, s még november 19-én sem tanított, ennek következtében a városi tanács e tényt, valamint az eléje terjesztett nyilatkozatokat a hivatalról való lemondásként fogadta, és november 20-án elhatározta, hogy helyébe más alkalmas egyén ajánltassék. Ezt tehát ezennel miheztartás végett hozom tudomására. Egyébként ha T. Uraságodnak (amint ezt utóbbi leveléből vettem észre) pénzre volna szüksége, a szokásos nyugtatvány mellett szívesen segítségére leszek azon tiszteletdíj előlegezésével, mely részére 55 forintban van fölterjesztve, ki egyéb iránt különös tisztelettel vagyok sat. Győr, nov. 21. 1795." Azt hinnénk, hogy ezzel az ügy befejeződött, de mégsem. December 6-án, vasárnap reggel váratlan fordulat állt be. Valóban tetőződött mindaz a baj és gonoszság, mely Révait ezekben a hetekben elárasztotta. Talán jobb, ha erről az ő előadásában értesülünk a Fengler József püspökhöz, jóakaró patrónusához és a konzisztóriumhoz szóló beadványából. 1 „December 6-án, vasárnap, ezen a személy szerint nekem, aki mind vér szerint, mind papi hivatalomnál fogva nemes ember vagyok, egyébként is ünnepnapon, mivelhogy Miklósnak hívnak, s éppen ezért a személyes ünnepem miatt még szentebb napon még félhomályban, hajnali fél hétkor az apácák templomából, az Isten oltárától hazafelé mentem. Egyszercsak leshelyről előbukkanva ketten többször utamat állják, előre megfontolt szándékkal meg akarnak verni, (mindezt egy elvégzendő vizsgálat kétségtelen