Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 19/1997 (Győr, 1997)

GYŐR MÚLTJA - Federmayer István: Újabb adalékok Révai Miklós győri éveihez

Pestről Pozsonyba és visszautaztában). 1791. június 1-én Tapolcafőn a vecsei nemesi szék főispánná választotta. Az addig fizetés nélkül tevékenykedő tisztviselőknek a maga pénzéből fizetést rendelt. Rajnis ódája szerint (Ad amicos'

3 - Barátaimhoz) bajuszt növesztett, magyaros ruhában járt. Az egyházmegye tudós vagy irodalomművelő papjait erkölcsi és anyagi téren támogatta. Sokat köszönhet neki a győri triász: Rajnis József, Révai Miklós és Fabchich József. A Győrött élő felvilágosult írók, tudósok véleményét, Fengler iránti érzelmeit Rajnis Józsefnek az az ódája fejezi ki legnyíltabban, mely 1795. januárjában jelent meg a Bécsi Magyar Hírmondóban. A „Barátaimhoz" című, alkaioszi strófában írt latin nyelvű költeményében az új év alkalmából azért köszönti igaz tisztelettel barátait s elsősorban a püspököt, mert valóban méltóak rá. Nem úgy, mint azok, kik csupán származásuknak köszönhetik méltóságukat, vagyonukat. Fengler alacsony sorból a maga munkájával, tehetségével küzdötte fel magát, vívta ki a császár elismerését! Ezért a Győrött dolgozó tudósok, írók magukhoz hasonló értelmiséginek tartották s patrónusuknak tekintették, megértő lesz irántuk, s ezérti munkájukat tekintélyével és anyagi támogatással fogja segíteni. Ez valóban így is történt: míg gróf Zichy püspök építkezéseivel, addig Fengler az irodalom és tudomány művelőinek támogatásával tette nevét halhatatlanná. „Ez az ő adakozása a Tudományokra és a Tudományokat űző férfiakra is kitcrjedett, kiknek, hogyha valamelly hasznos munkát írni vagy nyomtatásra ki-botsáttani iparkodtak, e. végre bővséges költségeket szolgáltatott."^

6 Rajnis ezért fordult bizalommal püspökéhez, ezért köszöntötte e versével, melyet azzal a gondolattal fejezett be, hogy bár csak fiatal korában, Horatiust és Pindaroszt is legyőzve hirdethette volna püspöke dicséretét, s nem most, mikor már költői vénája is lankad. Ám abban talál vigaszt, hogy „Tibullusunknak, Révainak lágyabb lantján neve örökké élni fog." Révai e versről s a körülményekről 1795. január 30án kelt levelében tájékoztatta Paintnert.

1 „Bár a püspök először a vers címe miatt nem gondolt arra, hogy az róla szól, mégis azonnal négy arannyal jutalmazta meg. De amikor a verset elolvasva meggyőződött arról, hogy az éppen róla szól, kiigazította előbbi hibáját, s egy nemes, drága borokkal telt kosarat küldött a költőnek, hogy lankadó vénáját ezzel felfrissítse." Amint Rajnis verséből tudjuk, Révai is több latin nyelvű elégiával köszöntötte a győri püspököt. Érdekes sajátossága ezeknek, hogy nemcsak az alkalom adta gondolatokkal foglalkozott bennük, nemcsak pártfogója iránti érzelmeit fejezte ki, hanem arra is felhasználta, hogy valami lényeges, elvi témáról is kifejtse véleményét, s ehhez kapcsolta az azzal összefüggő személyes problémáit. Ezekben a kényes, világnézeti és közéleti kérdéseket érintő fejtegetésekben a töprengő és gondolkodó Révait látjuk, aki bizalommal tárta fel a benne kavargó, elméjét foglalkoztató kérdéseket főpapi patrónusa, barátja előtt.