Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 19/1997 (Győr, 1997)

GYŐR MÚLTJA - Federmayer István: Újabb adalékok Révai Miklós győri éveihez

ki. Ennek segítségével szakemberek véleményét ütköztethette a munkáját semmibe vevő ellenfeleinek vélekedésével. Ebből fakad a levél magabiztos hangja, határozottsága. Megismétli a még augusztusban beadott kérvényének (Nota humillitna) kéréseit. Szerinte nem önhibájából, hanem a körülmények miatt kényszerült abbahagyni a tanítást. Ámde ez az elhatározása még megmásítható, s nem hagyja el állását, ha teljesítik feltételeit. Ezekhez azonban változatlanul ragaszkodik. Révai jelleméből fakad az, hogy nemcsak önértékelésében magabiztos, hanem becsületének, emberi megítélésének védelmében is tántoríthatatlan. Képtelen megalázkodni, bármiféle jogtalanságot elviselni, ha meg van győződve a maga igazáról. Amikor az egyéni indulatból származó, koholt vádak és bűzös rágalmak ellen emelt szót, bizonyára a városgazdára s feltételezett támogatójára, Bahunek Mátyás szenátorra utalt, akik megalázó helyzetbe hozták. Ugyancsak a felvilágosult értelmiségi ember gondolkodására vall az a követelése, hogy nyolcévi mellőzés és értetlenség után, amikor pedig - lám, a felsőbb intézmény véleménye szerint is! - kiváló munkát végzett, elégtételt követel: hagyják nyugodtan dolgozni, biztosítsák számára a munkájához szükséges feltételeket. Dió Mihály igazgató pártatlanságát, Révai iránti jóindulatát bizonyítja, hogy a bécsi akadémiától kapott dicséretet ő is felterjesztette a magisztrátushoz. Kísérő levelében 1 ő is kérte, hogy „a dicséretben részesített professzor úr igyekezetének további ösztönzésére ismételt kérése alapján fizessék ki neki a 20 forintot, mint Hallesch és Fabsich tanároknak." Vagyis Dió igazgató is jogosnak tartotta Révai anyagi követelését, s az is kitűnik soraiból, hogy ekkor még reménykedett abban, hogy Révait vissza tudja tartani az iskolában. Ám nem így történt. 5. Révai viszálya Bahunek szenátorral Dió Mihály igazgató jelentését követően a városi magisztrátus vizsgáló bizottságot küldött ki a nemzeti iskolába, hogy a tényállást kivizsgálják. E bizottságnak tagja volt Bahunek Mátyás, aki előzőleg városi pénztáros, később szenátor lett. A helyszíni szemlén újabb konfliktusra került sor: a panasztevő Révai nem volt hajlandó megjelenni és a szenátor kérdéseire válaszolni. A város Fengler püspökhöz írt levelében ezt olvashatjuk: „Miután (...) a magisztrátus rendeletére ez a bizottság létrejött, ugyanez a tanácsi bizottság a panasztevő tisztelendő Tanár Úr jelenlétében (előzetesen a kancellária egyik tagja erre tisztelettel meghívta) a panasz teljes kivizsgálásához akart fogni, a tisztelendő Professzor Úr a magisztrátust bizottság jelenlétében kijelentette, hogy a szerinte csak formai szembesítésen ő bizony egyáltalán nem fog részt venni. így a bizottság a kívánt eredményt nem érte el. Közben a panasztevő professzor úr elment, sőt a tanács által számára kijelölt lakásból is kiköltözött, és a saját költségén abban létesített néhány