Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 19/1997 (Győr, 1997)
GYŐR MÚLTJA - Federmayer István: Újabb adalékok Révai Miklós győri éveihez
átalakítást megsemmisíttette, és egy magánházba ment lakni. így nemzetes Dió Mihály helybeli igazgató úr jelenlétében vizsgálták ki a pontokba foglalt panaszokat, s többek közt az a törvényes határozat született, hogy a városgazdánk kérjen bocsánatot az említett tanár úrtól, és egyrészt ennek végrehajtása, másrészt a bizottság által elhatározott panaszok orvoslása céljából az ezzel megbízott helybeli polgármester urunk jelenjen meg." Dió igazgató szerint is valóban súlyos összeütközésre került sor Bahunek szenátor és Révai között a kivizsgálás alkalmából : „Egy Bahomegh nevű szenátort is igen súlyosan megtámadott, mert gyanúja szerint a városgazda legfőbb felbujtója volt, de más szenátorokat is megvádolt, kárhoztatta kollégáit is, mivel a tanári értekezleten kijelentették, hogy a békesség megteremtése fontosabb, mint a városgazda eltávolítása az udvarból, és mindössze azt kérték az igazgatótól, hogy a föntemlített gazdának parancsolja meg, hogy a tanítás ideje alatt a lárma azonnal szűnjék meg." Ez a szenátor ellen indított támadás valóban igen súlyos vádakat tartalmazott. Indítéka pedig Bahunek szenátor kijelentése volt. Ismét a magisztrátus feliratából idézek: „Amikor az előző bizottságunk idején Bahunek Mátyás, kebelbéli szenátor urunk megállapította, hogy a veszekedés és gyűlölködés csupán a városgazda felesége és Révay úr szolgálója miatt keletkezett, anélkül, hogy a tisztelendő tanár úr becsületét a legkevésbé megsértette vagy róla bármit mondott volna, a bizottság jelenlétében ezeket jelentette ki: Révay szolgálója néhány évvel ezelőtt nála szolgált, és mert éjszakai időben katonákat talált nála, egyszerűen elbocsátotta szolgálatából, hogy minden gonosz gyan úsítgatást elkerüljön. Amikor ez a kijelentés valahogyan az említett tanár úr fülébe jutott, ő olyan haragra gerjedt, amely semmiképpen sem illik egy világi, annál kevésbé egyházi férfihoz. Egy zagyvaságokkal teli írást készített, s ezt részint a magisztrátusnak, részint a nemzetes helybeli igazgató úrnak megküldte. Amikor ezt a teljes tanácsülésen felolvastuk, megbotránkozással állapítottuk meg, hogy (miképpen az eredetivel mindenben megegyező mellékelt másolat bizonyítja) ez a professzor úr az említett Bahunek Mátyás szenátor úrnak, ennek a közszolgálatban álló férfiúnak a becsületét nemcsak arcátlanul megcsúfolni, hanem - mivel az sem tartotta vissza, hogy egyházi személy - még ezen felül rágalmazóan még semmirekellő embernek is nevezni merészelte. E jogtalan és igazságtalan tettével nemcsak az egész hivatalt, hanem mindnyájunkat is megsértett, és önhatalmúan az ország törvényei, valamint az őfelsége által hatóságilag ránk ruházott méltóság ócsárlására vetemedett." Ez a „zagyvaságokkal teli", sok -ból álló beadvány november 13-án kelt. Ezt az iratot már a múlt század végén Csaplár Benedek sem találta meg, s méltán feltételezte, hogy a súlyos vádakat tartalmazó írást az érdekeltek még annak idején eltüntették. Csak három kivonat maradt meg belőle, melyeket a városi magisztrátus csatolt a Fengler József győri püspökhöz benyújtott, már részben említett panaszos levelében 24 . íme a szövegük:
