Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 19/1997 (Győr, 1997)

GYŐR MÚLTJA - Federmayer István: Újabb adalékok Révai Miklós győri éveihez

az ilyen szolgát. Az efféle pénzkérés kellemetlen, és a tanulókat is elriasztja az iskolától. A gondnokot annyira elfoglalja a többi osztállyal való foglalkozás, hogy erre már nem képes. Igen nagy szükség van egy ilyen emberre, hiánya egyenesen akadálya annak, hogy tanítsak, főként azért, mert az ifjúság nagyobb részének, különösen az egész negyedik osztálynak nincsenek taneszközei. És kisfiúk is vannak, akik a listákat egyedül nem tudják levenni. Kérem a Tekintetes Magisztrátust, hogy az akadályokat méltóztassék elhárítani úgy, hogy a városi szolgák közül jelöljön ki egyet (ez könnyen megoldható) tanítási naponként (csütörtök kivételével) két órára, fél tíztől fél tizenkettőig, s ugyanígy vasár- és ünnepnapokon délután fél kettőtől fél ötig. Még annyit, hogy ha a Tekintetes Magisztrátus azt akarja, hogy ez az iskola bőségesen el legyen látva saját mintarajzzal, (melyeket majd leltárba fogunk venni), valamint az eddig csak megrendelt modellek készletével is, akkor ne vonakodjék e célra évenként bizonyos összeget megszavazni: főként azért, mert felsőiül rendelkezések előírják azokat a költségeket, melyek ennek az iskolának a biztonságos fenntartására fordítandók. Végül igen fájlalom, hogy egyik-másik ember egyéni indulatból arra törekszik, hogy megerősödjék az a vélemény, amely szerint elnyomásomra és megfélemlítésemre elegendő az, hogy koholt vádakat és bűzös rágalmakat szórnak rám. Ez ellen kimagasló cselekedeteim tudata, bűntelen életem sok tanúbizonysága, hacsak a Tekintetes Magisztrátus e vonatkozásban is meg nem nyugtat, arra ösztönöz, hogy sértett becsületemért peres úton vegyek elégtételt, és ezt az arcátlan rágalmazást megzabolázzam. Már nyolc éven át tűrtem. Semmiféle megértést, a helyzetben semmiféle javulást nem látok. Nem vagyok köteles mindent hiábavaló béketűréssel eltűrni, ami még becsületemet is megkérdőjelezi. Én olyan ember vagyok, aki nem tűri el, hogy ennyi jogtalansággal megsértsék. Olyan hivatalt viselek, mely nyugodt lelkiállapotot kíván. Minden halogatás árt a számomra oly kedves iskola fejlődésének, mely magának a Városnak is hasznot és megbecsülést hoz, s melyet a legmagasabb határozatok is gyakran a legnyomatékosabban megdicsértek. Egyébként magamat jóindulatukba ajánlva maradok teljes tisztelettel és hódolattal a Tiszteletre méltó Magisztrátus alázatos szolgája Győrött, 1795. november 9. napján Révay Miklós s. k. Ez a beadvány ismét alkalmat ad arra, hogy mélyebbre hatolhassunk Révai érzés- és gondolatvilágába, továbbá pontosabb ismereteink legyenek arról a feszült viszonyról, mely kezdettől fogva fennállt a város vezetősége és a rajztanár között. A fenti írás a tanévkezdés után, november 9-én született. A megalázó előzmények után elképzelhetjük, mekkora lelkesedést és elégtételt váltott ki a már Ausztriába kivándorolni készülő hazafiból a kapott dicséret, hiszen munkájáról kétségbevonhatatlan és figyelmen kívül nem hagyható bizonyítványt állítottak