Győr 1956. II. A forradalom utóvédharca - Győri Tanulmányok - Dokumentumgyűjtemény 18/1996 (Győr, 1996)

november 26.

Igazságot Nagy Imréről! Mélységes megdöbbenéssel értesült az egész város Nagy Imre állítólagos Romániába távozásáról. A budapesti rádió pénteki adásában azt jelentette, hogy Nagy Imre — aki több más magyar politikussal együtt a jugoszláv követség épületében talált menedéket november negyedikén — önkéntesen elhagyta a követséget és otthonába távozott. Még aznap, tehát pénteken erélyes felszólítás érkezett Belgrádból a Kádár-kormány címére. A jugoszláv kormány ugyanis értesült arról, hogy Nagy Imre és társai közül egy sem érkezett meg otthonába, noha írásbeli garanciát adott Kádár János kormánya Nagy Imre és a többi személy sértetlenségéről. A jugoszláv kormány sürgős felvilágosítást kért az említett személyek hollétéről. A kért felvilágosítás helyett pénteken este szűkszavú hivatalos nyilatkozat közölte, hogy Nagy Imre Romániába távozott, sőt azt is állította e közlemény, hogy már több mint két hete kérték Nagy Imre és társai egy másik szocialista ország területére való belépésük engedélyezését. A magyar közvéleményt azért lepte meg a hír, mert ellentétes minden eddigi várakozással, sőt a Kádár-kormány hivatalos nyilatkozataival is. Az üzemi munkástanácsok küldöttei ugyanis számtalan esetben hangoztatták, hogy Nagy Imrét a magyar munkásság egyöntetűen követeli a kormány élére. Kádár János kijelentette, hogy ennek csupán egy akadálya van, az, hogy Nagy Imre egy másik állam követségén tartózkodik, tehát nem lehet vele tárgyalni. Mihelyt Nagy Imre lemond a területenkívüliségről — hangoztatta Kádár —, tárgyalhatunk a kormány átalakításáról. Nos, a kívánt esemény megtörtént. Nagy Imre — bízva az adott szó hitelében — kilépett a jugoszláv követség kapuján csütörtökön este hét óra tájban. Azóta senki sem tudja, hol van. Arról ugyanis nem beszél a budapesti rádió, sem a kormány, hogy a megígért kormányátalakítási tárgyalások hova sikkadtak el éppen akkor, amikor erre megnyílt a lehetőség. Azt a hírt, hogy Nagy Imre és társai önként távoztak a Román Népköztársaság területére, minden józan gondolkodású ember jogos kételkedéssel fogadta. Az ilyen és ehhez hasonló hírek valódiságát a tények rendszerint megcáfolták.