Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 17/1996 (Győr, 1996)

GYŐR MÚLTJA - Csécs Teréz: Győri és Győr megyei szerzők a Tudományos Gyűjteményben

ismertetésére, nyelvének leírására, mint olyan népcsoportéra, „amelyek több század óta állandóan fentartották régi magyarságokat, 's mai napig is kevéssé esméretes nyelvbéli különösségeiket..." (Uo. 114. p.). A palócok mellett további olyan népcsoportokat vizsgáltak - jászok, kunok -, amelyeknek nagy múltja van. Szeder Fábián bencés szerzetes (1784-1859), aki 1817 és 1819 között a győri rendház főnöke és igazgatója, A' Palóczok c. első értekezésében (1819. VI. 26-46.) írta, hogy „Nemzetünk' bővebb ismerete végett szükséges volna hazánknak minden tájabéli nevezetesebb népeit egyenként szemre vennünk, és azoknak valamennyi különösségeit feljegyeznünk." (1819. VI. 26. p.) A munka, amellett, hogy hosszú időre a palóckutatás alapja, megteremtette a nyelvjárással szoros kapcsolatban lévő népcsoport fogalmát. Elindított egy népnyelvi gyűjtést, kistájak néprajzi feltérképezését, például Somogy, Göcsej, Sárköz stb. Szinte kötelezővé vált a helyismertetésekben kitérni a köznép viseletére, szokásaira, kiejtésmódjára. Ezek a munkák már nem csak útibeszámolók, a történeti néprajz számára hasznosíthatók. 1821-ben jelent meg név nélkül a Töredékek a' Csallóközről c. leírás (1821. V. 46-69. p.), amelynek topográfiai részében a szerző külön felhívja a figyelmet arra, hogy a „Csallóközi Magyarokba, kétségkívül az eredeti magyar erköltsnek, szokásnak, termetnek, szívnek, beszédejtésnek, sok olly nyomaira lehet találni, mellyeket másutt egy ekkora heiyenn híjába keresnénk..." (Uo. 47. p.) Az értekezés a terület harmadik részét, a Győr vármegyéhez tartozó Csilizközt (Uo. 59. p.) röviden érinti, inkább foglalkozik a nyelvvel, kiejtéssel, tájszavakkal. 1823-ban jelent meg az előző évben készült Töredékek Tóközről, takácsi Horváth János (1793-1880) ág. ev. lelkész munkája, aki 1818-1819 között Felpécen, 1819-1826 között Rétiben volt lelkész, majd haláláig a Sopron megyei Vadosfán élt. Érzékeletes tájleírás, tárgyilagos, ám mégis részvéttel teli ismertetés a folyók, árvizek által sújtott vidék lakóinak kitartásáról, gazdálkodási lehetőségeiről és szokásairól (1823. III. 99-103. p.). 1827-ben már tisztán néprajzi tanulmányt olvashatunk Edvi Illés Pál tollából: A' Magyar Parasztok' Lakodalmi szokásaik (1827. XII. 3-25. p.) címmel. A Győr megyei Rétiben született, ekkor Vanyolán működő evangélikus lelkész és író (1793-1871) a gömöri szokásokat leíró munka hatására ismerteti, amit a „Tóközben, Rába-közben, Répcze-mellékén, Somogyban, Nógrádban, Pest és Veszprim Vármegyékben" jegyezett le. „A' mit eredetinek, poétainak, és akármi oldalról szépnek találtam, azt írásba tevém; a' gyermekek' játékaikat elrejtezve megvigyázám, a' leányok' és legények' szájából hallott jelesb közdanákat is leírám". Majd egy tóközi „Vőfél-levél"-t közöl, a házassági szokásokkal együtt. (Uo. 12-25. p.) A munka már az idők folyamán letisztult leíró néprajzi tanulmány műfaji ismérveit hordozza.