Győri Tanulmányok - Tudományos Szemle 17/1996 (Győr, 1996)
Federmayer István: Adalékok Révai Miklós győri éveihez
Az is kétségtelen, hogy már ebben a levélben tapasztalható Révai egyik-másik hibája: lelkesedésében elrugaszkodik a valóságtól, s olyan nagyvonalú ábrándokat sző, melyek eleve kudarcra vannak ítélve. (A hirdetés többnyelvű kinyomtatása). A pénzzel sem tud takarékosan bánni: a fordítónak feltűnően magas díjazást ígér akkor, amikor ő is tetemes adóssággal küszködik. A MAGYAR HÍRMONDÓ HATÁSA Maga Révai már 1783 decemberében jelentkezett az újságban, de a szerkesztést és írást csak 1784. januárjától vette át. A mintegy kétszáz előfizető rögtön észrevette az új lap hangjának, tartalmának és nyelvének megváltozását. Hamarosan üdvözlő levelekkel fejezték ki örömüket, s további munkára bátorították a nevét elhallgató újságírót. Közöttük elsőnek a győri Rajnis József jelentkezett január 9-én kelt levelével: 16 „Édes Ötsém! bizony jó poltzra ültél. Sok igaz Magyarok, a kikkel Hírmondó leveleidnek zsengéjét közlöttem, dítsérik szép igyekezetedet. Tsak egynehányan a kik közzül nem utolsó Keltz Prépost Úr 17 , ellened morgolódnak, hogy Szerzetes Pap lévén magadat illy dologba avattad. De ezzel, kérlek, ne gondolj..." Ugyancsak baráti köszöntéssel kereste fel levelében atyai jó barátja, Horvát Mihály, a nagyváradi Akadémia igazgatója, Mártonfi József, az erdélyi katolikus iskolák felügyelője, a későbbi erdélyi püspök, valamint Benkő József középajtai református prédikátor is. Amennyire jóleshettek a biztatások, ugyanakkora aggodalmat kelthettek Révaiban az egyház részéről jelentkező fenyegető intézkedések. Ezekről Bánóczi még nem tudott, Csaplár pedig talán nem akart beszélni. Pedig nagyon valószínű, hogy tudomása lehetett ezekről, hisz mint piarista szerzetesnek rendelkezésére állt a rend levéltára, továbbá ismerte Gyarmathy Sámuel leveleit, aki Révainak barátja, az újságírásban gyakori kisegítője, olykor helyettese is volt. A később neves orvos, majd a magyar nyelvrokonsággal foglalkozó tudós ezekben az években gr. Ráday Gedeon két fiának volt nevelője Pozsonyban. Gazdáját rendszeresen tájékoztatta a városban történtekről is. így tőle tudhatjuk meg közelebbről, milyen veszedelem fenyegette barátját, mivel ezt a levelét 1 Csaplár nem közölte terjedelmes monográfiájában: „Révay Ur, az Újság iró nagy üldözés alatt vagyon, mivel Provinciálissá (minthogy Piarista) már a Consiliumtól parantsolatot indíttatott ellene, hogy minél hamarább Clastromába vissza mennyen. Ettől ő már előre félvén, fel mene Bétsbe vagy négy héttel ez előtt, hogy a Tsászártul engedelmet nyerjen Clastromábul való künmaradásra. Mikor azért a mult hétenn, látta volna az ellene küldött Consiliumi parantsolatot, úgyannyira el bámult, hogy 14ik Áprilisra újságot sem irhata, hanem J engem kére siránkozó levélbe, hogy irjak helyette, mint hogy azolta, miolta ő Bétsben mulat, leg alább Correctora én voltam. Azomba még 17ikre sem ira újságot, sőt még tsak levelet sem ira, vagy nékem vagy Patzkonak, a melybül én gyanúba esém Patzkoval együtt, hogy ő, vagy nagyon consternálódott [megrémült], vagy meg betegedett, vagy ta-
